_our residing guest writer sent in the following to describe his experiences:

I am back!

Since my last assignment a lot of time has spent (years, pandemic, and other small stuff), but I was able to bribe enough people, so I am again on Kangaroo Land.

Monday and Tuesday was spent with walking all around in Sydney. We even went on a cruise in the bay, and visited the Opera House (nobody was climbing it now…), and I also went up to the highest tower to watch the sunset over Sydney.

Beautiful.

They said, I don’t know, because we were ushered out 5 minutes early to close the tower.

I already spent Wednesday with wearing the stones down. First I visited the museums which were closed right in front of my eyes last time, and then some others. Meanwhile, I hunted graffities as well.

On the weekend, we ventured out from the city, and because my hosts promised to bring me back, I accompanied them.

First, we went to ride the waves, but they were doing that, I just tried to gallop very carefully. [editorial note: Ben was afraid he will sail home by the end of the session, so it was not just careful galloping 😀 ]

We went to a lookout but looking out we did not do because the fog was not spreading according to plan.

On Sunday, they showed my how the beach squeaks – I blushed so hard that my legs are still red.

_ügyeletes világjáró vendég írónk a következőket küldte, mint élménybeszámoló:

Visszatértem!

Utolsó küldetésem óta sok idő telt el (évek, világjárvány meg ilyen apróságok) de sikerült elég embert megvesztegetni, így újra Kenguru földön lehetek.

Hétfőn és kedden még föl, meg alá és össze-vissza bolyongtunk Sydneyben. Hajóztunk az öbölben. Megnéztük a színházat (most pont senki sem mászta meg), valamint felmentem a legmagasabb toronyba, megnézni a naplementét.

Gyönyörű.

Azt mondják, én nem tudom. Minket 5 perccel előtte le küldtek, hogy zár a torony.

Szerdán már Melbourne-ben koptattam a köveket. Először is azokat a múzeumokat néztem meg, amiket múltkor az ORROM ELŐTT csuktak be. Aztán a többit is. Közben graffitikre vadásztam.

A hétvégén ki merészkedtünk a városból, mivel megígérték, vissza is hoznak, velük mentem.

Először hullámot lovagoltunk. Vagyis csak ők, én galoppozni alig mertem. [szerkesztői megjegyzés: Bence kissé megijedt a végére, mert úgy tűnt, hogy Gergő hazamegy hullámszeléssel, szóval nem csak óvatos galoppozás volt 😀 ]

Voltunk még kilátón, csak nem sokat mert a köd nem terv szerint oszlott.

Vasárnap pedig megmutatták, hogyan nyikorog a homok a strandon. Úgy el pirultam tőle, a lábam még most is vörös.