_first of all, finally, our bean bags have arrived and they are soooooo comfortable _ however, I must advice anyone against having a bean bag and register to Netflix on the same day – let’s say that is not healthy… okay, we did not binge watched the whole Witcher series in one sitting, but considering that we are working during the day, we finished it quite soon (frighteningly soon 😀 ) _ this is again a small change but a huge impact on our lives_

_on Thurdsay, Ben went again to network during breakfast in the city, and as he was back for the third time, he was counted as a veteran 😀 he really enjoyed it, made valuable connections, helped a lot of people with what he read before so he was absolutely a useful member of society – even more than during his work _ while he was there, I went to a workshop (first in this year) for one of our core units we are obliged to complete _ it was more than useful, and the lady said in 2 hours what on their website you could spend on 160 hours with videos and readings_

_then I went to see a Learning and Academic Skills (LAS) specialist for my article – this is a service provided by the university to help everyone to create their work as high quality as possible _ this is amazing and they really know what they are doing _ for this collaboration, I printed out my article and it hit me hard when I took it in my hand that O My God, I wrote this and this is huge for me (it is 24 pages with double spacing 😀 so huge in lengths as well…) _ but moving on my sentimentalism, I went to see Frédérique, she is the expert in English grammar and editing _ unfortunately, the LAS is not allowed to work with PhD students for their thesis and official stuff, fortunately, I was able to convince her that I only need grammar advice, nothing on the content, that is covered by my supervisors _ so she was a little reluctant to start but then she started to read, and she was getting more and more enthusiastic due to her passion for saving the planet and her anger with what is happening in Australia with the bushfires _ so after our time was up (1 hour for a 24 pages article 😀 I sent it in advance, but that is now how this works… and the system does not allow me to book for more hours in 5 days, that is only allowed to do by the teachers) we agreed that she will book more sessions for me to continue to work on this because she wants to know how the article ends _ I was more than fine with that, because in this way my article is just getting better and better and I am thrilled to work more for this_

_yesterday, on Saturday, we really had a relax day – using our bean bags and Netflix account 😀 however, in the evening, we had tickets for Ludovico Einaudi’s concert _ in case you are not familiar with his work, he is the composer and pianist for the soundtrack of Intouchables _ the movie is dear for both of us, and the music is just astonishing _ he had a concert in Melbourne, so ones of our Christmas presents were these tickets _ a huge amount of people came, the theater was full which was great (BTW the theater was half seated half hill to picnic on – we obviously went for the picnic area 😀 ) _ the lights went out and they started at twilight without any speech, just the music (Ludovico on the piano, one violinist and one cellist) – it was magnificent _ they had quarter-hour sessions, one music flowing into the other, and only after one session were we able to great them with applause _ moreover, Ludovico only after the third session said anything (I think he is introvert and likes to express himself more with his music than with his words – he was looking more to the piano than to the audience), and explained what will happen next: they will draw mountain skylines by their music on the screen, and this is different every night so this will be unique for this night as well (each musician had their own mountain skyline, differently from one another but in harmony) _ and they did and it was amazing _ after that they thought they would close the concert but the audience was not really keen on this idea, we were applauding and cheering so loud and so long that Ludovico came back and played for more than half an hour more starting with Ancora, his signature music from Intouchables, and Divenire – and these were almost transcendent to hear live played by him flowing from one to another _ it was amazing _ on our way home, there was an accident with the train, so we were closed on the train for 1 hour around midnight, but the concert was so good that is was still worth it_

_however, due to our late arrival, we woke up a little late for our usual habit (9 am instead of 6 am :D), but I was able to arrive to the church in time where the priest honored Australia day (today) with remembering its whole history starting with the indigenious people, then the migrants from Europe in different periods _ since then we are working and preparing for the week: tomorrow is a holiday (although Australia day is on Sunday, they are not willing to let it go so there is holiday on Monday, nobody will work) so we will go on a boat trip again, to Portarlington, with the PhD guild, and everyone is quite excited about that – but this will be reported next week_

_until then, please see this week’s pictures through this link_

_először is, végre megérkeztek a babzsákjaink és ollllyan kényelmesek _ bár azért mindenkit figyelmeztetnék, hogy egy napon szerezze be a babzsákokat és a Netflix hozzáférést, mert mondjuk úgy, hogy nem egészséges… najó, nem néztük meg egyben a Witcher sorozatot, de azért figyelembe véve, hogy napközben dolgozunk, igen hamar befejeztük (ijesztően hamar :D) _ ez megint egy kis változás de nagy hatással van az életünkre_

_csütörtökön Bence elment kapcsolatokat építeni reggeli közben a központba megint és mivel már harmadik alkalommal ment vissza, már igazi veteránnal számított 😀 nagyon élvezte, hasznos és értékes kapcsolatokat teremtett, segített egy rakat embernek dolgokkal amikről olvasott, szóval a szokásosnál is hasznosabb tagja volt a társadalomnak – még jobban, mint munka közben _ amíg ő ott volt, én részt vettem egy workshopon (az elsőn az évben) az egyik alap tárgyhoz amit kötelezőek vagyunk megcsinálni _ annyira hasznos volt, és az előadónő 2 óra alatt elmondta, amit a honlapjukon 160 órányi videó nézéssel és olvasással lehet megtudni_

_aztán még aznap elmentem a Tanulmányi és Akadémiai Képességek (LAS) specialistájához a cikkem miatt – ez egy egyetemi szolgáltatás, hogy segítsenek bárkinek a beadandóival vagy munkáival, hoyg a lehető legmagasabb minőséget érjék el _ nagyon hasznos és tényleg tudják, hogy mit csinálnak _ ahhoz hogy valóban tudjak résztvenni egy ilyen együttműködésben, kinyomtattam a cikket, és megütött, hogy Atya gatya, ezt én írtam, ez hatalmas dolog számomra (24 oldal 2x sorközzel 😀 szóval hatalmas hosszra is) _ de továbbhaladva a szentimentalizmusomon, elmentem találkozni Frédérique-kel, aki egy nyelvtantanárnő angolból és külön szakértője a nyelvtannak és a szövegszerkesztésnek akadémiai stílusban _ sajnálatos módon, az LASesek nem dolgozhatnak a PhDsokkal olyan dolgon, ami a szakdolgozatukhoz kapcsolódik vagy hivatalos beadandójuk lenne, szerencsére azonban meg tudtam győzni Frédérique-t, hogy tényleg nem szeretnék mást, csak nyelvtani tanácsot, semmit a tartalomról, azt elvileg intézik a témavezetők _ picit vonakodva nekiállt, majd egyre lelkesebb lett, ahogy olvasta a cikket, mert nagy környezetvédő és elég mérges az ausztráliai történések miatt _ miután lejárt az időnk (1 óra 24 oldalra 😀 ugyan megküldtem előre, de hát azért ez nem így működik… megpróbáltam ugyen egyszerre több órát is foglalni, de a rendszer nem engedi, hogy 5 napon belül foglaljak több időpontot, ezt csak a tanárok tudják megcsinálni), megegyztünk abban, hogy folytatjuk és foglal még időpontot nekem, többek között azért is, mert akarja tudni, hogy hogyan végződik a cikk _ mondhatni, hogy rendben voltam ezzel, mert így a cikk csak egyre jobb és jobb lesz, és ezért nagyon hajlandó vagyok többet dolgozni_

_tegnap, szombaton, egy nagyon pihenős napot tartottunk – babzsákkal és Netflixszel együtt 😀 viszont estére volt jegyünk a Ludovico Einaudi koncertre _ aki nem ismeri a munkáját: ő a zeneszerzője az Életrevalók című filmnek _ a film is nagyon kedves mind a kettőnknek, a zene  pedig bámulatos _ adott koncertet itt, Melbourne-ben, úgyhogy az egyik karácsonyi ajándékunk azok jegyek voltak a koncertre _ hatalmas embertömeg érkezett, a színház tele volt (a színház maga két részre volt osztva, egy székekkel és egy domboldal piknikező helynek – nyilván a piknikező helyre mentünk 😀 ) _ a lámpák kialudtak, majd elkezdődött a zene minden szövegelés nélkül (Ludovico a zongoránál, egy hegedűs és egy csellista) – elképesztő volt _ negyedórás adagokat játszottak, egy ik darab belefolyva a másikba, és csak egy-egy szessön után tudtunk tapsolni kifejezve tetszésünket _ sőt, Ludovico maga is csak a 3. negyed óra után szólalt meg (szerintem nagyon introvertált lehet, inkább zenével fejezi ki magát, mint szavakkal – ahogy beszélt, többet nézett a zongorára, mint a közönségre) elmagyarázva, hogy mit hallgattunk és mit fogunk hallgatni: hegyláncok kontúrját fogják rajzolni a kivetítőre zenével, és ez minden este más, attól függően, hogy milyen hegyet akarnak személyesen megrajzolni, úgyhogy különleges lesz aznap estére is (mindegyik zenész saját hegyláncot rajzolt, egymástól különbözőeket, de harmóniában) _ megcsinálták és varázslatos volt _ ezek után úgy gondolták, hogy akkor itt az ideje zárni az estét, de a közönség nagyon nem értett velük egyet, olyan hangosan és hosszan tapsoltunk, hogy Ludovico visszajött és még egy fél órán keresztül játszott kezdve az Ancorrával, a jellegzetes zene az Életrevalókból, és a Divenire – szinte természetfeletti volt hallgatni ezeket élőben, ahogy ő játssza, egyik hibátlanul átfolyva a másikba _ földöntúli élmény volt _ hazafelé törént egy baleset a vonattal, és egy órán keresztül be voltunk zárva éjfél körül, de még így is megérte az a koncert, annyira jó volt_

_mondjuk mindezek miatt a mai nap egy csöppet később indult a szokásosnál (6 helyett 9kor keltünk 😀 ) de szerencsére időben meg tudtam érkezni a templomba, ahol a pap az Ausztrália nap kapcsán (ma van) beszélt Ausztrália történetéről a helyi őslakosokkal és aztán a migrációról a különböző időszakokban _ azóta viszont hazaértem és dolgozunk, készülünk a jövő hétre: hétfő szünnap (bár az Ausztrália nap ma van, nem hagyják, hogy egy szünnap elvesszen, így a szünnapot magát hétfőn tartják meg, senki nem fog dolgozni), így a PhD Céhhel elmegyünk hajókázni Portarlingtonba, mindenki nagyon izgatott emiatt – de erről majd jövő héten mesélek_

_addigis, a heti képeket ezen a linken keresztül lehet megtalálni_