_on Wednesday, I had my Icebreaker at Toastmasters – this means a first, 4-6 minutes, prepared speech in front of the club _ fortunately I prepared really well, I had my mentor to help, Kamilla, and since I could involve her, I hadn’t even told Ben what the speech was about _ usually it is an introduction, who you are, what do you do, what brought you to the Toasmasters _ to be honest, I didn’t know that, so I prepared a little different speech about my first toy, a hippo, named Vízilóf (in case someone is interested in the speech, Ben made a video tap of it, so just let me know, and I can share it) _ through my first best friend, and my connection to it, I told a lot about myself, and as far as I can tell, everyone enjoyed it _ I talked without notes and the members told me later that this was a huge thing to do _ moreover, I enjoyed it, so I am more than willing to have my next speech_

_when we arrived home from the Toastmasters, we became heroes! _ one of our neighbours was standing next to her car (motor running) looking terrified _ we asked her what the matter is, and she told us that she had seen a spider in the car so she just jumped out and she is terrified to get in again _ so we looked around the car, and we found the spider, Ben removed it from the car while I was helping the girl out with living practice (telling her to breath, because that could not hurt) _ she was grateful for our help and she told us that she was waiting for her boyfriend to show up and save her, but we just made it for him (I think he was watching the whole scene from the window above, and said “Spider? A-aa, I am not going down there”) _ so we became heroes for her_

_and finally today we went to help out as volunteers the Lego Robot national finals _ there were at least 20 competing teams aged 10-18 _ the event was at Swinburne, that’s how I found out they need volunteers, and Ben was eager to go for volunteering and by the way, LEGO _ so we went there 8 am, we received our duties, and until the evening we were there working really hard to make the day perfect for the children _ this was awesome _ Ben was a robot design judge (first he was scared to be a “design” judge, but then he realized this is not that design, but the programming design, as far as I understood), and I was a queuing manager organizing the teams just before they enter the big competition arena with their robots _ for Ben, the best thing was to welcome each team to their room and making sure they feel safe and comfortable by inviting them warmly _ for me, the best thing was to great the teams before entering the arena (every team had 3 rounds to compete), see the faces again and again, them wish them luck and see how they enjoy the games and how much they appreciate the well wishing_

_I am sorry, but for today, really this is it, next Sunday won’t be this stuffed – until then, please see the pictures following this link_

_szerdán megvolt az Jégtörő beszédem a Toastmastereknél – ez egy előre begyakorolt, 4-6 perc hosszú beszéd a klub előtt _ szerencsére egészen jól felkészültem, még mentorom is volt, Kamilla, így rajta kívül még Bence sem tudta, hogy miről fogok beszélni _ általában ez a beszéd egy bemutatkozás, hogy ki vagy, mi csinálsz, miért csatlakoztál _ hogy őszinte legyek, én ezt annyira nem realizáltam előre, úgyhogy egy csöppet eltérő beszéddel készültem az első játékomról, egy plüssről, Vízilófról (akit érdekel a beszéd maga, Bence készített felvételt, el tudom küldeni, de angolul van az egész) _ Vízilófon keresztül amúgy egészen sok mindent elmeséltem magamról, és amennyire én meg tudtam állapítani, egészen élvezte a közönség is _ jegyzete knélkül beszéltem és a klubtagok mondták, hogy ez veszett nagy dolog _ emllett, még élveztem is, úgyhogy várom már a következő lehetőséget is_

_amikor hazaértünk a Toastmasterektől, hősökké váltunk! _ az egyik szomszédunk a járó motorú kocsija mellett állt és halálra rémülten nézett _ megkérdeztük, hogy mizu, mire mondta, hogy látott egy pókot a kocsiban, azonnal kiugrott és most nem mer beszállni _ körbenéztünk és megtaláltuk a tettest, Bence el is távolította a kocsiból, miközben én próbáltam lenyugtatni a kisasszonyt (mondtam neki, hogy nem árt ha lélegzik egy kicsit) _ nagyon hálás volt a segítségünkért, és megjegyezte, hoyg amúgy a barátjára várt, hogy segítsen neki, de megoldottuk helyette (szerintem a srác a felső ablakból nézte, hogy mi a helyzet és mondta: “Pók? A-aa, én ugyan le nem megyek oda) _ úgyhogy arra az estére hősökké váltunk számára_

_és a mai nap _ elmentünk segíteni önkéntesként a LEGO Robotverseny nemzeti döntőjére _ legalább 20 csapat versenyzett egymással, 10-18 éves korosztályban _ a Swinburne-ön rendezték meg, én így hallottam az eseményről meg hogy kellenek nekik önkéntesek, és Bence is szívesen segített, meg hát LEGO _ úgyhogy odamentünk 8-ra, megkaptuk a feladatainkat, és egészen estig nagyon keményen dolgoztunk, hogy a gyerekek számára jól sikerüljön a nap _ Bence robot tervezési bíró lett (angolul ez dizájn, és ez egy kicsit megijesztette, de amikor rájött, hogy ez nem az a dizájn, hanem a tervezés, akkor megnyugodott, amennyire megértettem), én pedig a “sorbanállási” rendező lettem organizálva a csapatokat mielőtt bemennek a nagy arénába a robotjaikkal _ Bencének a legjobb rész a mai napban a csapatok beinvitálása volt a bírói szobába, ahol elérte, hogy kényelmesen érezzék magukat a legjobbat nyújtva, amit tudnak _ számomra pedig a legjobb volt üdvözölni őket, ahogy megérkeznek a versenyszámaikra (minden csapatnak 3 köre volt versenyezni), látni az arcukat újra meg újra, szerencsét kívánni nekik és látni az arcukon az örömet a jókívánság hatására_

_sajnálom, de mára tényleg ennyi, jövő vasárnp kevésbé lesz zsúfolt – addig is, ezen a linken elérhetők a heti fényképek_