_to be honest, I don’t really remember what happened on the first half of the week, because I had my Pre-Confirmation of Candidature (PCoC) – my first official review on Wednesday, and I think I was just agitated because of that _ although I remember Manow always telling everyone who we met that this is Fanni and she will have her PCoC after tomorrow, or tomorrow (it depends on which day) not decreasing my agitation level (but I think she is really anxious about her which will be after next week, so that is completely forgivable) _ it was not helping either that our usual spot was occupied by student exhibition so we had to move to the lower level, where all the other PhD students have their permanent places _ thus, everyone we already know and is a PhD student, always came across for a little chat (this is the good part) and asking about our situation and progress (bad part again highlighting my sooooon to be done PCoC) _ but in this way I could invite more people to the PhD group sessions, which was worth it_

_we our normal PhD group session on Tuesday, normally, and it was great _ I even prepared brownies (direct double portion to let Ben eat his amount as much as he wanted) _ but obviously I was  little distracted, so the meeting start itself was a little chaotic – we didn’t find each other really _ at the end, we gathered and it was finally a really various crowd (okay, not a big crowd, but six people can be said so to exaggerate a little bit) from different countries and disciplines and  progression in their PhDs _ we had a great time, and even longer than the 2 before, it was almost 2 hours long and finally I was the one who broke it because I wanted to have a good sleep before my PCoC on Wednesday_

_Wednesday was a big smart city day for _ I had my PCoC, than one workshop with the Swinburne Smart City Research Institute (SCRI) and then another lecture with the Swinburne SCRI _ Jeni instructed me to come along all of them, so I brought Ben at least for one to increase the crowd 😀 _ but the whole day was just great_

_the PCoC was really useful and little hilarious for me _ this type of review format is quite new even for the supervisors and panel members, it was introduced in the last semester, so basically noone knows what should happen in these _ thus my panel, Mark, Stephanie and Richard were a bit confused as well (and Mark, the Swinburne SCRI’s leader hadn’t even read my written summary because he had missed it before), but honestly, this was the worst part, everything else was just fantastic _ since I didn’t have to prepare a presentation, but somehow we should have started talking about the PhD project, I told them about who I am, what I am doing, and what my aims are, and then asked for their wise advise _ at that point Stephanie looked at Jeni (she had to be there as well) and asked whether this is the part when they give me feedback and ideas how to proceed based on what I had just told them and my written summary – Jeni was a little hesitant but then said a firm yes _ so after that, we had a great discussion about the directions, approaches, Stephanie made even a compliment about my progress up until now based on my report _ then they asked me to go out and wait until I was called – it was their time to talk to Jeni about me freely without me being present _ this was followed by the opposite part, I was called in and Jeni was asked to leave to room and they asked me about how I see the supervision and whether I need any changes _ I told them about my satisfaction and happiness, but then I asked Mark about what I should do next time differently for him to receive and read the report – he ensured me that I only need to keep the rules and then he will try to learn to rules as well (when I told Ben this part, he started laughing saying that maybe I was the first person ever to tell off their chair member of PhD review committee – I told him that was NOT the case…) _ but he told me that he remembered my name and research proposal from earlier when I was searching for a professor (it was more fishing but I did not want to correct him) so the overall idea was familiar to him (and that he endorsed me to be accepted by the university) _ after that I reminded the panel that I should be send away again for them to have time to discuss the results, and they agreed to have 5 minutes _ during this 5 minutes I told Jeni about the PhD group ensuring her that I have heard of this PCoC being new indeed, and Jeni was thrilled to get to know this information because she had something similar in her mind and then she could trust me with this other gatherings – we agreed to continue this conversation later because we were called back _ then the panel expressed their appreciation about my work up until then and the aims, although asked for narrow down the topic itself (Jaime told me so) and gave some other practical and useful advice _ basically this was the end of the official part, but then Mark started asking about my origins and when I told him that I am from Hungary as born in Hungary he told me about his being and teaching a lecture in Hungary _ it was amazing to have someone in my panel who has been to Hungary_

_after the PCoC, Jeni and I went back to our building, and during our walk, I thanked Jeni the panel because she organized them and she did a marvelous job indeed _ she was happy about the PCoC itself and about my feelings also so it was just great _ we went apart but just for 2 hours due to meeting later at the other workshops_

_before those, I had our lunch with other PhD student, namely Manow, Jaime, Parisa and Fanny (yes, another Fanny, but she is from Malaysia) – we went to a Thai restaurant and ate delicious food, but then Parisa and I had to run to our different workshops_

_the afternoon workshop was about the SCRI’s new members talking about their expertise in 3 minutes _ it was interesting to listen to and, obviously, I have already started to think about what I would talk about _ a girl can dream (about telling other researchers and education masters what she is doing… okay strange dreams, but anyway) _ the funny thing was that Mark and Richard were there and they were little surprised to see me so soon _ I had the chance to talk to Richard about his article (Architecture is too important to be left to architects – I recommend to read it, but need a sense of humor) and he was a little apologetic but we agreed on the main idea_ during this, Ben participated in an other research about using VR technology (whether it was due to his commitment to help research go further or just for fun, let this be his secret) _ after that, we met and then started our journey to the last lecture on that day held on the 30th floor in the city center (look for the pictures from that, the view was amazing)_

_the lecture was titled “Being Human in a Smart City” and the pre-lectures were about the Swinburne SCRI – thus Mark and Jeni were speaking as well _ we arrived a little early and had the chance to talk to Jeni a little, introduce Ben to her, and reassure her being elegant and that we were there to cheer her _ she was happy to see us and her eyes grew wide when she realized that Ben is a data engineer (we have no idea what ideas she has but I think sooner or later she will ask for something Ben could help with) _ she then introduced us to her other student Alessandro, a lovely boy with UX designer capabilities finishing his last term next semester (he was maybe the only one coming to this event from Jeni’s class) _ we had a great time together talking about a lot of stuff _ the lectures were quite interesting, although the main one was a little soaked in fear about the technology but Ben was gracious enough to have his questions asked after the event closed (he said that he wants me to receive a PhD so he doesn’t want to create a mess in front of my supervisor and my chair member – I love him, so considerate) _ but the presenter was open to discussion so at the end it was great, and Jeni was thrilled to have us there_

_on Friday, we had a really active day with a start up networking breakfast in the city, a speak easy session about the Swinburne SCRI, then I had an obligatory workshop at the university where I invited every PhD student to our group meetings if someone wants to join, and after that we met with the Toastmaster’s VPE, Janine, who helped us through the Toastmasters Pathways (Ben chose Visionary Communication and I have chosen the Persuasive Communication pathway – they provide actual development strategies to each pathway and we went through those with Janine) _ after such an eventful day, we decided to have a Japanese grill dinner which is amazing and delicious and yummy_

_yesterday was finally a sunny day, thus Ben convinced me to get up from bed and go to the free city walk I had found earlier _ and, boy, he was right _ the sun was shining and we walked for 3 hours with Talaska, our guide _ she provided us great information, places and views of the city, buildings, events, restaurants, arts, and history (she was a history major at Monash University) _ it was amazing (we even saw opossums in the city parks – look up the pictures, if you are skillful enough, you can find them) _ moreover, because at the beginning, she asked around where we are from, and the couple standing next to us told her they are from Hungary _ so we met Szilvia and Attila _ we talked a lot during the walk and they told us about their Australian and New-Zealander journeys and amazing and great camping experiences (I think at this point both Ben’s and my family will have a small heart attack …) and we gave them some useful tips for their last afternoon in Melbourne _ but it was hilarious to bump to each other just like this _ after the walk we grew lazy again, so we found the closest green space and laid down on the grass and we were reading about 2 hours on the sun (obviously, Ben started to get tanned and I burned my skin a little – just the usual division)_

_when we arrived home, the rain was starting again _ the weather forecasts telling great sunshine ahead, but who can believe them anymore?:D

_please, follow this link to find pictures from this week_

_hogy egészen őszinte legyek, nem teljesen emlékszem a hét elsp felére, mert a PhD Kandidátus Elő-Megerősítés Megtekintésem (ezek után PCoC lesz a neve), az első hivatalos mérföldkő szerdán volt, és egy hangyányit izgultam miatta _ bár arra tisztán emlékszem, hogy Manow hétfő-kedden mindenkinek elmondta, hogy ez itt Fanni, akinek holnapután/holnap lesz a PCoC-ja, nem csökkentve az izgulási szintemet (valószínűleg a sajátja miatt izgul, ami 2 héten belül lesz, szóval teljesen megbocsájtható) _ az sem nagyon segített a helyezetemen, hogy a szokásos helyük foglalt volt valami diák fotó kiállítás miatt, így egy szinttel lejjebb költöztünk, a 6-ra, ami amúgy viszont PhD diákok bázisa, így mindenki, akit ismerünk és PhDs, odajött egy csöppet csevegni (ez a jó rész) és érdeklődni az előremenetelünk iránt (ez volt a rossz rész kiemelve a naggyon közeli PCoCmat) _ de így legalább bővítettem a PhD csapatot, ami viszont megérte_

_normálisan, kedden volt a bandázásunk, és egyébként nagyon jó volt _ még browniet is csináltam (direkt dupla adagot, hogy Bence is megkapja a saját jól megérdemelt adagját) _ de azért nyilván egy kicsit nem voltam ott lelkiekben, így egy kicsit kaotikusra sikeredett az eleje – nem annyira találtuk meg egymást _ de végül mindenki befutottx, és egy igen változatos tömeget (jó, 6an voltunk, de azért egy kis túlzással ez már tömegnek minősül…) sikerült összeszedni különböző országokból, különböző tudományterületekről és különböző PhD előrehaladottsági állapotokból _ mindenki jól érezte magát amit az is mutat, hogy hosszabb volt mint az előző kettő, majdnem 2 órát elbandáztunk, és végül én voltam az, aki megszakítottam, mert ki szerettem volna pihenni magam a PCoC előtt_

_szerda egy csöppet okos várososra sikeredett _ aznap volt ugye a PCoCm, aztán egy prezentációs sorozat a Swinburne Okos Város Kutatói Intézetével (SCRI) mad még egy előadás a Swinburne SCRIvel _ Jeni elrendelte, hogy menjek ezekre (udvariasan megkért, hogyha van kedvem), úgyhogy én meg Bencét vittem magammal, hogy legalább a tömeget növeljük _ de egyébként az egész nap nagyon király volt_

_a PCoC igazából egyszerre volt hasznos meg egy csöppet vicces _ ez a fajta első megtekintés még a témavezetőknek és bírálóknak is meglehetősen új, előző félévben vezették be, úgyhogy nagyjából mindenki fogalmatlan, hogy minek kéne történnie _ így hát az én bíráló bizottságom, Mark, Stephanie és Richard egy leheletnyit zavarban voltak (és Mark ráadásul el sem olvasta az általam előre megküldött riportot, mert átsiklott fölötte), de őszintén ez volt a legrosszabb az egészben _ mivel nem kellett prezentációt tartsak, de valahogy mégis el kellett kezdeni a beszélgetést, röviden elmeséltem nekik, hogy ki vagyok, mit csinálok, mit szeretnék csinálni és kíváncsian várom bölcs tanácsaikat _ ezen a ponton Stephanie Jenire nézett (neki is bent kellett lennie) majd óvatosan megkérdezte, hogy akkor most van az a rész, amikor tanácsokkal látnak el azok alapján, amit most mondtam és amit korábban olvastak? – Jeni egy kicsit hezitált, majd kibökött egy határozott igent _ így ezután egy nagyon érdekes beszélgetés alakult ki az irányokról, megközelítésekről, Stephanie még meg is dicsért, hogy mennyi mindent csináltam az első 3 hónapban a riport alapján _ ezek után megkértek, hogy csattogjak csak kifelé, amíg beszélgetnek Jenivel rólam szabadon – ez a 10 perc erre van szánva nélkülem, cserébe a következő arra, hogy én mondjam el a saját problémáimat _ majd Jeni kifáradt betessékelve engem amikor is megkérdezték, hogy akkor mi a véleményem a témavezetésről, hogy érzem magam _ elregéltem nekik az elégedettségemet, de aztán megkérdeztem Marktól, hogy hogy csináljam másképp legközelebb, hogy mindneki megkapja és el is olvassa az összefoglalómat? Mark megnyugtatott, hogy csak kövessem a szabályokat, ahogy eddig, és ő meg megpróbálja megtanulni a szabályokat (amikor ezt elmeséltem Bencének, kivihogott, hogy valószínűleg én voltam az első PhD jelölt, aki leszidta a bíráló bizottságának elnökét – jól megmondtam neki, hogy NEM is ez történt…) _ de egyébként Mark elmondta, hogy emlékszik rám még amikor kerestem professzort (hát én inkább halászásnak hívnám, de itt nem javítottam ki) szóval úgy nagyjából képben volt velem meg a témámmal (meg hogy amúgy ő is beajánlott, hogy vegyen föl ide) _ ezek után emlékeztettem őket, hogy még van egy 10 percük jól megbeszélni magukban, hogy mi történjen velem, mire mondták, hogy ohh tényleg, akkor kérnének 5 percet, így kicsattogtam _ ezalatt az 5 perc alatt, elmeséltem Jeninek, hogy csinálom ezt a PhD bandázás szervezést (megnyugtattam, hogy elmesélték, hogy ez a PCoC dolog meglehetősen új, szóval ez nem ért váratlanul) aminek nagyon megörült, mert valami hasonló van a fejében, és akkor azt viszont lehet, hogy kiszervezné nekem, hogy csináljam én – megegyeztünk, hogy erről beszéljünk majd még, mert a bizottság ekkor visszahívott minket _ kifejezték, hogy elégedettek az eddigi haladással és angyon édekes számukra a téma és a célok is jók, de azért szűkítsem le a témát (Jaime megmondta előre, hogy ez lesz) és egyéb hasznos tanácsokkal láttak el _ nagyjából ez volt a hivatalos rész vége, de aztán Mark elkezdett kérdezgetni arról, hogy akkor én honnan is jövök, és mikor mondtam neki, hogy Magyarországról, mint hogy ott születtem, akkor elmesélte, hogy ő meg volt már Budapesten és tartott már előadást is ott _ hulla vicces volt, hogy az elnököm ismeri Budapestet egy kicsit_

_a PCoC után visszamenten Jeni a saját épületünkbe, és miközben sétáltunk, nagyon megköszöntem neki, hogy ilyen bizottságot rakott össze nekem, mert elképesztő lesz ezeket az embereket végig magam mögött tudni és szuper munkát végzett ezzel is _ nagyon örömteli volt számára is a PCoC és örült a dicséretnek is _ végül elköszöntünk de csak annak tudatában, hogy 2 óra múlva találkozunk újra a workshopon_

_addig viszont elmentem ebédelni a PhDsekkel, Manowval, Parisaval, Jaimevel és Fannyval (igen, még egy Fanny, de ő Malajziából való) – elmentünk egy thai étterembe és fincsi kaját ettünk, de aztán Parisával el kellett rohannunk a végéről a workshopjainkra_

_a délutáni a SCRI új tagjainak ilyen bemutatkozó prezentáció sorozata volt, amikor elmondják, hogy kik ők, és mit csinálnak 3 percben a többi résztvevőnek _ érdekes volt hallgatni, és persze már elkezdtem tervezni, hogy én mit mondanék _ egy lány is álmodozhat (arról, hogy kutatóknak mesél a saját területéről… najó, fura álmok, de akkor is) _ a vicces rész az volt, hogy Mark és Richard is ott voltak és egy csöppet meglepődtek, hogy ilyen hamar viszont láttak _ Richarddal volt esélyem még beszélni is az egyik cikkéről (Az  építészet túl fontos, hogy csak az építészek foglalkozzanak vele – érdemes lehet elolvasni, bár szükséges a humorérzék, angol), és egy picit bocsánatkérő volt emiatt a hangvétele, de egyetértettem vele a fő üzenetében _ mindeközben Bence részt vett egy 7kutatásban VR (virtuális valóság) technológiát használva (hogy a kutatás segítése vagy a szórakozás volt a fő cél, az maradjon az ő titka) _ majd találkoztunk, és elindultunk a központba, hyog részt vegyünk az aznapi utolsó előadáson egy 30. emeleti előadóteremben a város közepén (vannak képek a kilátásról, érdemes megnézni)_

_az előadás címe “Embernek lenni egy okos városban” volt és az elő-előadások a Swinrburne SCRI-ról szóltak, így hát Mark és Jeni is adtak elő _ picit korábban érkeztünk, így volt alkalmam Bencét bemutatni Jeninek, beszélgetni vele és megnyugtatni, hogy angyon csinosan néz ki és hogy neki jöttünk szurkolni _ nagyon örült hogy ott voltunk és nagyot csillant a szeme, amikro megtudta, hogy Bence adatbányász (még nem tudjuk, hogy mihez kellene neki adatbányász, de előbb vagy utóbb valószínűleg megtudjuk) _ aztán bemutatott minket egy másik diákjának, a UX tervező Alessandronak, aki kövezkető félévben fejezi be a bscjét (talán ő volt az egyetlen Jeni csoportjából, aki eljött) _ jót beszélgettünk vele is _ maga az előadás érdekes volt, bár egy hangyányit át volt itatva a technológiától való félelemmel de Bence határozottan kedves volt és nem kezdett el belekérdezgetni, csak az előadás után (azt mondta, hogy szeretné, hogy egyszer legyen PhDm, így a témavezetőm meg a bizottsági elnököm előtt nem fog partit rendezni – nagyon szeretem, hogy ilyen megfontolt) _ de aztán az előadó nyitott volt a beszélgetésre, úgyhogy a végén még a kérdéseit is fel tudta tenni Bence, és Jeni rettenet hálás volt nekünk, hogy elmentünk az előadásra_

_pénteken igazi mozgalmas napunk volt, kezdve egy start up kapcsolatépítő reggelivel a központban, majd egy előadással a Swinbrune SCRIról Jenivel a központ másik oldalán, majd egy kötelező workshop nekem, ahol a többi PhDst meghívtam, hogy társuljon hozzánk keddenként, és végül egy 3 személyes megbeszélés volt Janine-nel, a Toastmasterek oktatási alelnökével, aki segített nekünk átnézni a Toastmaster (fejlődési) Útvonalakat (Bence az Előrelátó Kommunikációt, én meg a Meggyőző Kommunikációt választottam – mindegyik külön valós fejlődési útvonalat mutat és ezeken mentünk végig Janine-nel) _ ezután a zsúfolt nap után úgy éreztük, hogy megérdemlünk egy japán grill vacsorát, ami elképesztő és finom, és nyami_

_tegnap pedig végre jó idő volt, és sütött a nap, és Bence meggyőzött, hogy érdemes kikelni az ágyból és elmenni az ingyenes városi sétára, amit még korábban néztem ki _ és wow, igaza volt _ a nap verőfényesen sütött és mi ebben sétáltunk 3 órán keresztül a városban Talaska vezetésével _ mindenféle információval ellátott minket, helyeket és látványosságokat mutatott meg a városról, az épületekről, az eseményekről, éttermekről, műalkotásokról aaés történelemről (töri szakos volt a kisasszony) _ nagyon jó volt (még oposszumot is láttunk a városi parkban !!!! érdemes kutatni a képek között!!) _ és hovatovább, az elején megkérdezte, hogy ki honnan való, hát egy pár mellettünk nem bemondta, hogy Magyarországról? Győriek voltak, így hát találkoztunk Szilviával és Attilával _ rengeteget beszélgettünk a séta közben, és meséltek nekünk az ausztál és új-zélandi utazásaikról és a csodás és szuper kemping történeteikről (kedves családjaink most kaptak kisebb szívrohamot…) úgyhogy mi meg elláttuk őket hasznos ötletekkel az utolsó délutánjukra _ elképesztő volt, hogy pont egy magyar párral fussunk össze _ a séta után erőt vett rajtunk a lustaság és leheveredtünk a fűbe a séta végállomásán és ott olvastunka  fűben heverészve a napsütésben vagy 2 órát (természetesen, Bence elkedzett szépen lassan lebarnulni, én meg leégtem egy csöppet – a szokásos felosztás)_

_amikor megérkeztünk haza, újra esett az eső _ az előrejelzés szerint ugyan mostmár jó idő lesz, dehát ki tud ezeknek hinni már?:D

_aki szeretne képeket nézni, az ezen a linken keresztül megteheti_