_last Sunday, I left when we were preparing dinner for Manow and Ohm (her husband), Qiqi and her friend _ the dinner was great, we had a great time – not without difficulties, but all-in-all it was a great time together _ we cooked/baked layered potato (rakott krumpli), shahi paneer as appetizer (cashews base with tomatoes, onions and spices) and chia pudding and banana bread as dessert with crushed frozen red berries _ Ohm and Manow were full of food when they left the apartment, but we were so happy to invite them as gests_

_during the week, we started our own PhD group meetings _ as I wrote before, one of my PhD fellows asked to have a more regular meeting with other PhD students, so I was initiative and took matters in hands, and organised the meeting _ we met on Tuesday, four ladies, because Nick injured his knees and he got an appointment by the doctor around the meeting time, so eventually he was not there _ Manow, Sharmini, Parisa and myself were sitting outside, on the uni campus and enjoying the sunset light, because I convinced them after a long day inside of a building it is very enjoyable to sit on the sun for a while_

_during the meeting, we talked about various things: how smart cities should be, what is Sharmini doing (she is researching how babies develop differently with the screens in front of them in the first six months), what should Parisa doing (she is a chemist/engineer and started only 2 weeks ago but tomorrow she will have to present her whole research topic which is a little early for her…) and about Manow’s research topic as well (the ladies were amazed about the connection between the Thai cuisine and typography) _ we didn’t even notice how the one hour just went away but then we had to leave each other because of things _ however, the ladies were so glad about the meeting that they asked to have it again next week, although the original plan was to have it on every second week _ but this was really great, and I was happy that they enjoyed it so much, thus we agreed on next week_

_on Wednesday, I had my meeting with Jeni and Ian and we were discussing my written summary for my first official review _ I sent it before, but they were still not quite satisfied with it so we went through again _ after that, I felt my brain as a material which was hammered for a week in the mines by reaaaaally enthusiastic and diligent dwarfs_

_fortunately, we had our plan to have lunch together with Manow, Ohm and Jaime, so I didn’t have the time to even start anything useful (not that I was capable of…) before lunch, so I met them and we went to a Japanese restaurant, because the one I thought of was completely full (shameful!!! at lunch time….) and Manow and Ohm had this great idea to go there _ we sat down together to a table, and chose something from the menu but obviously I had no idea what I was choosing _ Manow and Ohm said it is a great choice and I believed them and it turned out to be great _ the food was amazing _ in the mean time we were talking about sports in the school, how Jaime is doing after her 1 year (she had her 2. official review in this month), how Manow and Ohm understands the Japanese names, and so on _ it was great _ after that we went for drinking coffee and the coffeemaker already knows each of us, but Jaime has a special identifier: she is not the strawberry-smoothies girl _ she laughed at this but I told her that in this way many-many people can be identified _ she told me that he did this twice already, so I think it will stick_

_after we parted, I want with Manow to a lecture about how the job market works in Australia _ the differences are quite interesting, but anyway, it was useful for me _ and I realized that I have update my resume, and by update I mean do it again because it has to be changed according to the conventions in here _ after such a long break I was able to sit down and update my summary, so it was beneficial too_

_in the evening, we had a shared dinner with Manow and Ohm again, and it was terrific _ they had chosen a Thai restaurant for us, and all of us met there _ they were the ones ordering the food in Thai (the waitresses were Thai as well) so again  we had absolutely no idea what we were eating (although at first we looked into the menu and pointed at some stuff, but the order was in Thai so we didn’t know what Ohm ordered) but it was delicious _ we had a great time and made promises to visit them in Thailand and stay with them thus they can show us the country itself _ in exchange, we made them promise to come the Hungary and be our guests at some point _ they were very lovely and we ate as Thai people used to: shared small dishes but a ton of them _ so we tried I think 8 small dishes with rice _ whoa, it was amazing and just thinking makes me feel full again so much (basically, we had to toss each other home with Ben) _ they told us how they met and how was their wedding, and it seemed they are really ying and yang for each other, it was amazing to see_

_on Thursday, I went to a lecture which was presented by one the partners of Grimshaw Architects _ he showed us a lot of projects they made and talked a little about Sir Nicholas Grimshaw himself, his ideas and ideologies _ this is an international architecture company and made incredible things – for example, next year, at the Dubai Expo 2020, one of their huge developments will be one of the main attractions _ I try to persuade Ben to visit the site on our way home, or back, we will see_

_in Thursday evening, I met with our friendly neighbour, Martin, who live here with his wife _ they are originally from Columbia, worked in Dubai and now living and teaching in Melbourne _ they have an amazing life story and lively spirit, open to talk about it _ he came to us because Ben gave back the chairs we asked for the Sunday dinner and with them, he gave all of the banana bread them (I was a little sad about loosing yummy stuff but very happy that they told us it was delicious) _ in return, Martin’s wife, Laura, baked some carrot cakes and he returned the plate with some of the cake on it _ he was really nice, and great to talk to (and the cake was amazing)_

_on Friday I went to Altona to teach violin again _ they are progressing astonishingly _ after the lesson, Kinga, the mother asked me whether I had any plans for the evening because she is making pancakes and they would be happy to invite me _ I couldn’t stay, as I told them, because Ben and I had prepared some filled pumpkin which is waiting for me with Ben _ I do not have to mention the horror on the children’s face when they heard my excuse: who on the earth chooses pumpkin (anything) over pancakes _ I think I must live with this stigma forever _ however, Kinga cheered me, because in Australia, Friday was the Teachers’ Day, and as their violin teacher she wished me well _ I thanked her politely but then asked her not to take me into one group with the teachers, they might be offended_

_yesterday we went to cinema, because the weather was dreadful (I mean I was standing on the terrace and on one side there was raining, on the other nothing) _ so we went to a cinema very close (near to Ikea – tooo close, again…), and we were bewildered _ look at the pictures _ there were leather armchairs with adjustable back- and footrest, enough space to dance around _ moreover, the movie was great (GeminiMen with Will Smith) – if you haven’t seen it, please go and watch it _ it has interesting questions and amazing views (the film was recorded in 4K), but more importantly, you can see familiar places (we were laughing our heads off to come to Australia and see those places, it was so surreal) – worth a watch in the cinema_

_today, I went again to the church, and there were a lot of children, it was just astounding to see them dance and sing _ after that, we went to cheer for Amélie as she plays footsal _ to be honest, we were to only just cheering party, everyone else, who watched the game, was playing/has already played/was waiting to play _ but we did our best and shouted our greatest cheers – WOOOOOOOOOOOOOOO and GOOOOOOOOOOOOO _ sometimes I think we just disturbed the game but noone dared to shut us up _ additionally, the Hungarian spirit seemed to crack us: from the sideline we were very clever and know everything better then the players _ but we fought with this spirit and kept our shouts to WOOOOOOOOOOOOO and GOOOOOOOOOOOOO _ Amélie was out of her mind (it is a question still whether due to embarrassment or delight) but she said she is really grateful for us to come and cheer so enthusiastically, more, she invited us to the next games as well _ but we know ourselves, this kind of attitude and enthusiasm should not be revealed just every time, the awkward feeling must become a shadowy memory and they must long for the cheer and then we will strike again_

_please, follow this link to find this week’s pictures_

_múlt vasárnap ott hagytam abba, hogy épp előkészítünk egy vacsit Manownak, Ohmnak (a férje), Qiqinek és a barátjának _ a vacsi király volt, és jól éreztük magunkat – nem minden nehézség nélkül, de mindent összevetve amúgy nagyon jó volt _ rakott krumplit csináltunk, shahi paneer előétellel (kesu dió alapú mártogatós cucc paradicsommal meg hagymásavl meg egy rakat fűszerrel), és chia pudding és banánkenyér desszerttel piros bogyós gyümölcskásával _ Ohm and Manow teljesen tele voltak, amikor elindultak haza, de mi nagyon örültünk, hogy eljöttek és velünk vacsiztak_

_a héten sor került az első PhDcsopi gyűlésre _ ahogy korábban is írtam, az egyik PhD társ felvetette, hogy csinálhatnánk egy csoportot magunknak, és lehetne gyarkabban találkozni, így mivel ilyen kezdeményező lelkületemben voltam és kézbe vettem az ügyet, söszeszerveztem az első találkozót _ kedden találkoztunk, 4 hölgy, mivel Nick csinált valamit a térdével és az orvos csak erre az idősávra tudott neki időpontot adni, így végül enm ért ide _ Manow, Sharmini, Parisa és jómagam viszont kiültünk a napsütésbe a campuson és éleztük a lemenő nap fényét, mert meggyőztem őket, egy egész,  épületben töltött nap után tuti mindenkinek jól esne kinn ülni a napon és élvezni egy kicsit a napsütést_

_elég sok mindenről beszélgettünk végül: hogyan kéne az okos városoknak működnie, mit kutat Sharmini (bakák fejlódésének változását kutatja a képernyők hatására az első hat hónapban), mit kéne Parisának csinálnia (kb 2 hete kezdte meg itt a dolgokat, de holnap kell tartani egy bemutatót az egész kutatási témájából ami azért egy kicist korai még neki…), Manow témájáról is (a hölgyek el voltak ámulva azon, hogy a thai konyhát mennyire tudja befolyásolni az írásmód) _ nem is vettük észre, hogy hogy megy az idő, de aztán el kellett válnunk egymástól különböző okok miatt _ viszont, a lányok annyira élvezték a találkozót, hogy kérték, hogy legyen minden héten az eredeti kéthetes összeülésekkel szemben _ ennek nagyon örültem, hogy ennyire élvezték, úgyhogy megegyeztünk a jövő hétben_

_szerdán megvolt a szokásos heti egyeztetésem Jeniékkel és végigmentünk az összefoglalón, amit meg kell küldjek a bíráló bizottságnak előre az első megmérettetés előtt _ megküldtem nekik előre, így szerencsére kész visszajelzéssel érkezte, nem szerencsére azzal, hogy nem elég jó még mindig _ az egyeztetés után úgy éreztem, mintha a törpök az agyamat kalapálták volna a bányában legalább egy hétig, és hát a törpök nagyon lelkes és szorgalmas lények_

_szerencsére, be volt amúgy is tervezve egy szünet: Manowval, Ohmmal és Jaimevel terveztünk együtt ebédelni mielőtt bármi hasznosat tudtam volna csinálni (nem mintha képes lettem volna rá…) ebéd előtt, így találkoztam velük és elmentünk egy japán étterembe, mert az, amelyikre én gondotlam, tele volt (micsoda szégyen!!! ebédidőben tele lenni…) és Manow meg Ohm viszont kitalálták, hogy menjünk oda _ így is lett, le is ültünk benn egy asztalhoz, és választottunk is valamit, de nagyjából lövésem sem volt, hogy mit választok _ Manow és Ohm helyeselték a választásomat, hittem nekik, és kiderült, hogy igazuk volt _ az ebéd nyamifinom volt _ közben beszélgettünk sportról a suliban, mizu Jaimevel egy év után már PhDban (neki most, ebben a hónapban volt az egy éves, 2. hivatalos szemléje), miért érti meg Manow és Ohm a japán kifejezéseket, stb _ szuper volt _ ezután elmentünk kávéért, és a barista bácsi már mindegyikünket ismer, de Jaimenek különleges ismertető jegye van: nem ő az epres-smoothies lány _ nevetett rajta de mondtam neki, hogy amúgy ez elég sok mindenkire ráillik _ mondta, hogy ez már nem az első alkalom, hogy így ismeri meg, szóval valószínűleg ez már marad_

_miután elváltunk Jaimetől és Ohmtól, elmentünk Manowval egy hogyan működik az ausztrál munkaerő piac előadásra _ elég érdekes különbségek vannak, de mindenesetre, nagyon hasznos volt számomra _ és rájöttem, hogy frissítenem kell a resumémat, és ez alatt azt értem, hogy teljesen újra kell írni az itteni szokásoknak megfelelően _ viszont egy ilyen hosszú szünet után, már vissza tudtam térni az összefoglalóhoz, tehát pláne hazsnos volt az egész_

_az este pedig újra Manowval és Ohmmal vacsiztunk, veszett jó volt _ választottak egy thai éttermet és ott találkoztunk _ ők rendelték a kaját, thaiul (a pincérnők thaiok voltak), így megint fogalmunk sincs, hogy mit ettünk (bár eleinte rábökdöstünk a menüre, de aztán Ohm thaiul adta le a rendelést, szóval jah, fogalmunk sem volt), de nagyon finom volt _ nagyon élveztük az együtt töltött időt és megígértük nekik, hogy elmegyünk meglátogatni őket Thaiföldre, és náluk szállunk meg, így meg tudják nekünk mutatni az országot _ cserébe megígértettük velük, hogy eljönnek Magyarországra,és a mi vendégeink lesznek _ nagyon kedvesek voltak és úgy ettünk, ahogy a thaiok szoktak: több kisebb közös fogás egy asztalon, mindenki beleeszik mindenkiébe _ azt hiszem, hogy 8 félét kóstoltunk meg _ huh, nagyon finomak voltak, és már csak rágondolok és eltölt az a telítettség érzet (Bencével haza kellett gurítsuk egymást, nagyjából) _ elmesélték, hogy hogyan találkoztak meg milyen volt az esküvő, és számunkra erősen úgy tűnt, hogy ying and yangjai egymásnak, nagyon jó votl ezt látni_

_csütörtökön elmentem egy építész előadásra, amit az egyik partner tartott a Grimshaw építész irodától _ rengeteg projektet mutatott meg, beszéltSir Nicholas Grimshawról, az ötleteiről és az ideológiájáról is _ ők egy nemzetközi cég elképesztő dolgokkal – jövőre, a Dubai Expo 2020 egyik legnagyobb attrakciója az ő feljesztésük lesz _ próbálom meggyőzni Bencét, hogy ugyan ruccanjunk már oda hazafelé, vagy visszafelé úton, madj meglátjuk_

_csütörtök este pedig megismerkedtem csodás szomszédainkkal, Martinnal és képletes a feleségével, Laurával _ eredetileg Kolumbiából származnak, dolgoztak Dubaiban és most itt élnek és tanítanak Melbourne-ben _ elképszető élettörténetük van és életteli lelkületük, nagyon szívesen beszélegtnek _ Martin jött igazából át hozzánk, mert Bence, amikor visszaszolgáltatta a vasárnap esti vacsira kölcsönkért székeket, odaadta nekik a banánkenyeret (egy picit szomorú voltam a süti miatt, de örültem, mert azt mondták, hogy finom) _ cserébe, Laura sütött répatortát, és a tányéron, amit visszaadott, volt egy-két szelet belőle _ nagyon aranyos volt jó volt vele beszélgetni (és a torta is fini volt)_

_pénteken megint mentem hegedűt oktatni _ nagyon jól haladnak _ az óra után Kinga, az anyuka, megkérdezte, hogy nincs-e kedvem maradni, mert palacsintát csinál, és szívesen látnának engem is _ nem tudtam maradni, mert mint nekik is elmondta, és töltött sütőtököt készítettünk Bencével előre, és azt fogjuk megenni vacsira _ nem is kell említsem, hogy a gyerekek teljes horrorral néztek rám, hogy ki az a futóbolond, aki lecseréli a palacsintát bármire _ azt hiszem ezzel a stigmával örökre együtt kell éljek már _ de Kinga felköszöntött, merthogy a tanítók ünnepe volt aznap, és csupa szépet kívánt _ nagyon illedelmesen megköszöntem, de azért mondtam neki, hogy ne vegyen egy kalap alá a tanítókkal, a végén még megsértődnek_

_tegnap pedig elmentünk moziba, mert az időjárás teljesen bolond volt (a terasz egyik oldalán esett, másik oldalán semmi…) _ úgyhogy elmentünk a közeli moziba (az ikea közelében – már megint, túúúl közel…) és elképedtünk _ érdemes megnézni a képeket _ bőr fotelek voltak, állítható hát- és lábtámlával, és akkora hellyel, hogy táncikálni lehetett volna _ ezk mellé, még a mozi is király volt (GeminiMen, Will Smith új filmje) – ha valaki még nem látta, érdemes megnézni _ érdekes kérdéseket feszeget, és csodaszépek a képek (4K-val vették föl az egész filmet), dde a legfontosabb, hogy ismerős helyszíneket lehet felfedezni (mi veszettül nevettünk, hogy eljövünk Ausztráliába és ezeket a helyszíneket mutatják, rettenet szürreális volt) – érdemes megnézni, még moziban_

_ma pedig elmentem a templomba és csodás volt látni a sok csemetét, ahogy táncoltak meg énekeltek _ mise után pedig elcsattogtunk lelkesenn szurkolni Amélienek ahogy teremfocizik _ hogy őszinte legyek, mi voltunk az egyetlenek, akik szurkolni mentek, mindenki más, aki nézte a játékot, az már játszott/és játékban volt, csak pihent/várta, hogy játszhasson _ de kihoztuk a legjobbat is magunkból és kiabáltuk a legerősebb szurkoló szövegeket: HUUUUUUUUUUUUUUUUU és HAJRÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ _ azt hiszem, hogy néha zavartuk a játékot, de senki nem mert szólni nekünk, hogy végre fogjuk be _ és természetesen a jó magyar lélek is megjelent bennünk is: a partvonalról nagyon okosan tudtuk mondani, hogy a játékosoknak mit és hogyan kéne csinálni _ de megküzdöttünk ezzel a hangulattal és megmaradtunk a HUUUUUUUUUUUUUUU és HAJRÁÁÁÁÁÁÁÁ vezényszavaknál _ Amélie teljesen el volt képedve (az kérdés maradt számomra, hogy zavarában vagy örömében), de azért azt mondta, hogy nagyon hálás nekünk, hogy elmentünk, és ilyen lelkesen szurkoltunk, sőt, még meg is hívott minket, hogy legközelebb is szurkoljunk nekik _ de ismerjük magunkat, és ezt a fajta hozzáállást és lelkesedést nem szabad csak úgy minden alkalommal mindenkire rázúdítani, először picit halványodnia kell a zavarnak, hogy már-már hiányolják a lelkes szurkolást, és akkor fogunk őjból lecsapni_

_az eheti képeket ezen a linken keresztül lehet elérni_