_first, I would like to notify anyone who wants to read the blog but not so eager to look at it whether is there a new post or not, anyone can subscribe for it and then be notified when a new post comes out _ at the bottom of this page, you can comment or just leave your name and email address and then check the box down under and send to be notified_

_however, I must apologies because today’s post will be short _ I am a little late with stuff to do due to Manow and her husband’s coming over for dinner, and we need to do some stuff although we, Ben and I together have prepared a lot yesterday_

_anyway, I wanted to tell you the funniest part of this week _ we went to Kew Toastmasters on Wednesday _ Toastmasters is a world wide organisation aiming to enhance public speaking and leadership skills _ we were members in Budapest, so we wanted to keep up the good work and continue our endeavour here as well _ Ben had already been there before (may you remember me writing about this 2 weeks ago), but this week I was brave enough to go with him as well _ the toastmasters in Kew were lovely and accepting and interesting in us, how and why we came, etc _ there is a part in every toastmaster gathering which called the table topics when 5-6 volunteers are offered random topics, questions to talk about for 2 minutes _ here in Kew, the toastmaster, who was in charge of this night, Sam asked the new ones whether we want to participate in this part of the night – obviously none of us were brave enough to say no (Ben already had been here, so didn’t count) _ thus, I was invited to the stage to talk about the phrase: piece of cake _ I managed to talk about how public speaking is NOT a piece of cake for me but that is why I am at that moment at the Toastmasters Club to overcome this problem because in the future I will have to make public speakings at least about my PhD topic and research _ they liked my speech and in the break I was talking to many members, everyone was interested in my topic, so it was lovely _ after that, I approached my evaluater (who gives an evaluation even of this short speech), Gray who is a lovely Australian retiree and gave me very useful feedback _ we talked a little and he was really curious about our journey and aims and origins and circumstances because, as he said, it is quite rare to hear a successful skilled migrant story _ at this point, the break was over, but thus I have learned that we are skilled migrants in Australia, which is a right point, I just never thought about this in this way _ but the night went on without noticing my astonishment and cheer about us having new identities_

_although I have no more time to write, please, find the picture from this week here_

_először is, azonban, szeretném mindenki számára jelezni, hogy aki szeretné olvasni a blogot, de nem annyira akar a weboldalig eljönni megnézni, hogy van-e új bejegyzés, az fel tud iratkozni a blogra, és így minden új bejegyzés esetén értesítve lesz _ a lap alján lehet kommentelni és/vagy csak nevet és email címet megadni, majd a legalsó dobozt kipipálni és elküldeni, hogy aztán minden új posztnál értesítés érkezzen az email-levelesládába_

_viszont elnézést kell kérjek, mert most nem fogok tudni mindenről írni, egy kicsit késésben vagyunk mert Manow és a férje jönnek át vacsira és még egy kicsit dolgozni kell vacsi részen, amit egyébként Bencével együtt már előkészítettünk rendesen_

_mindezek ellenére azért egy, a legviccesebb dolgot szeretném elmesélni a hétről _ szerdán elmentünk a Kew Toastmasterekhez _ a Toastmasterek egy nemzetközi szintű egyesület, akik a vezetői készségeket és a nyilvános beszédet szeretnék erősíteni az emberekben _ otthon is tagja voltunk a Bubdapesti Toastmastereknek, úgyhogy itt is szerettük volna folytatni a munkát ezen a területen is magunk fejlesztésén _ Bence már volt is ennél a csoportnál (2 héttel ezelőtt, talán írtam is róla akkor), de most én is elég bátor voltam, hogy elmenjek vele _ nagyon kedvesek és elfogadóak és érdeklődőek voltak irántunk, honnan jöttünk, miért, hogyan, stb _ van egy része minden Toastmaster gyűlésnek, amit TableTopicnak hívnak amikor 5-6 önként jelentkezőnek adnak témát/kérdést amiről aztán 2 percet kell beszélnie _ itt, Kewban, először Sam, a toastmaster, az este vezetője, megkérdezte, hogy az újak részt akarnak-e venni az est ezen részén, és persze egyikünk sem volt olyan bátor, hogy nemet mondjon (Bence nem számított már újnak, őt nem kérdezték) _ így hát kihívtak, hogy akkor beszéljek, legyek olyan kedves, 2 percig a kifejezésről: piece of cake (szó szerinti fordításban egy szelet torta, de az angol arra használja, hogy jelezze, hogy mennyire könnyű/egyszerű/nem nehéz feladatot kapott valaki – ha van erre valakinek jobb magyar kifejezése, kérném a kommentekbe, mert én nem tudom ennél jobban lefordatni!) _ szerencsére tudtam 2 percig beszélni arról, hogy mennyire NEM egyszerű és könnyű nekem emberek előtt beszélni de hát hogy ezért is vagyok itt, hogy ezen túljussak mert ez fontos lesz a későbbiekben többek között a PhD miatt is _ tetszett nekik nagyon a beszéd és a szünetben, amikor beszélgettem a tagokkal, mindenki kérdezgetett a PhD témáról, nagyon jó volt _ ezután, odamentem az értékelőmhöz (aki értékelte a table topic beszédemet), Grayhez, aki egy nagyon kedves, ausztrál nyugdíjas úriember, és nagyon hasznos visszajelzést adott nekem és ezt meg is köszöntem neki _ beszélgettünk, és nagyon kíváncsi volt az utazásunkkal, céljainkkal, kiindulási pontunkkal, és a körülményeinkkel kapcsolatban, mert, ahogy ő mondta, nagyon ritkán találkozik valódi sikersztorival szakképzett migránsok esetében _ ekkor befejeződött a szünet, de így megtudtam, hogy mi bizony szakképzett migráncsok vagyunk Ausztráliában, ami valóban igaz, csak sosem gondoltam így magunkra _ de az este ment tovább nem foglalkozva elképedésemmel és csendes derülésemmel az új identitásunkon_

_bár nincs időm többet írni, a hét képeit itt lehet megtekinteni_