_ooo this week was full with social interactions which were great, but the crown came yesterday with my birthday present and surprise  from everyone in my family and organised by Ben – it was AWESOME 😀

_I started off the week with a meeting with my supervisory team, then a meeting with Chris, a PhD friend, about a very clever software, then a meeting with Jaime to have lunch together _ furthermore, I had an interview, plus we had our usual lunch with our PhD friends (Charlotte had her review during the lunch itself, so we were kind of rooting for her while eating and talking), and then we had a Defeating self-sabotage workshop with our PhD friends _ plus, Ben also had a full week with meetings – on Tuesday, he went in the office (we had a great breakfast beforehand in the city, just for good measure) and spent the day there with meetings, then in the evening he attended to a data-something workshop with his friends, and on Thursday he also attended the Founder Connect breakfast event _ beside all of these events, we’ve also progressed of course with our work, but that was usual 😀

_however, the main event of the week was the surprise on Saturday, which I had no concrete information of, just Ben’s snippets who really enjoyed to give me confronting details while waiting for it to happen _ so I was kind of nervous but I also was very interested and curious what this surprise could be which all of our families agreed on and were able not to spoil it beforehand 😀

_so on Saturday we started our journey to the surprise location and Ben was still teasing me (our friends here had also no idea and they were also asking me what it could be 😀 ) on the way there, but when we got close enough he told me that it will be a helicopter ride (which I guessed earlier but he flat out denied it, the cheeky), and I was amazed – that sounded fantastic! but he continued that it is not just a ride, but I will be taught how to fly the helicopter itself  (I had not guessed that part at all) – so I was very enthused from that moment _ Ben said that he was afraid that I would be stressed out rather than be happy, but fortunately that was not the case_

_so we arrived where Kathy, the real pilot welcomed us, then we were briefed how the helicopter works and what we will be able and allowed to do today: the task was to get familiar with the control systems (3) and try them out and then fly the machine alone _ the helicopter looked like a giant yellow mosquito 😀 and flying it was rather easier and harder at the same time than I had expected 😀 when I first got control (I had to say it that I have control – this was a good way to remind myself that this is real 😀 ), I tried to steer it like a wheel in the car, which it is not (how surprising), so that was not a good start, but afterwards, I was acing the other stuff 😀 we flew above Melbourne, 700 feet, and went out to the bay (I suspect that in case we would fall, not to fall to the built-in area but into the water, it is a smaller catastrophe 😀 which I appreciated 😀 ) _ so we were flying above the water first towards the south, along the coastline, while I was learning the different control systems, but then Kathy did a sharp turn back to the base, and then I was flying north back and we saw the CBD and the rain clouds coming in from west – it was a marvelous experience and I was flying back to the base _ of course, Kathy took over to land, but I was really happy the amount of time I was flying, it was really AWESOME _ the only which could have done this experience even better if Ben was coming along – next time 😀 (afterwards we went into a motor museum and restaurant just to look around, which was also a hilarious experience)_

_since I was flying the helicopter, I did not take too many pictures of the marvelous scenery, but through this link can be visited the pictures from this week_

_ooo, ez a hét tele volt szociális interakciókkal, amik nagyon jók voltak, de a hét megkoronázása tegnap történt a szülinapi meglepetésemmel mindenkitől a családjainkban és Bence rendezésével – ATOMKIRÁLY volt 😀

_a hetet témavezetői meetinggel kezdtem, aztán találkoztam Chrissel, egy PhDs barátunkkal, aki megmutatott nekem egy nagyon okos kis szoftwert, aztán Jaime-vel ebédeltem _ ráadásul, volt még egy interjúm is, megvolt a szokásos PhD ebédünk (ami közben Charlotte-nak épp zajlott a következő meghallgatása, úgyhogy neki szurkoltunk evés és beszélgetés közben, és aztán még volt egy Önszabotázs legyőzése workshopunk a PhDs barátainkkal _ meg Bence hete is tele volt meetingekkel – kedden be is ment az irodába (azért jól megreggeliztünk előtte a központban, csak a miheztartás végett, és aztán az egész napját egyeztetésekkel töltötte, majd este elment egy ilyen adat-valamis meetingre a barátaival találkozni, és csütörtökön meg megint elment a kapcsolatépítős reggelire _ mindezek mellett persze haladtunk a melóval, de ez most csak ilyen szokásos volt 😀

_viszont a fő esemény a szombati szülinapi meglepi volt, amiről nekem nem volt konkrét információm, csak Bence, aki nagyon élvezte ezeket adagolni, kis félrevezető részletei a felvezető időszakból _ szóval egy kicsit ideges voltam, de nagyon érdekelt is meg kíváncsi is voltam, hogy mi lehet az a meglepetés amivel mindenki a családjainkból egyetértett és képes volt nem lelőni a meglepetést 😀

_szóval szombaton felkerekedtünk a meglepi helyszínére menve, és Bence még út közben is ‘cukkolt’ (az itteni barátainknak szintén nem volt fogalmuk róla, és ők is kérdezgettek engem, hogy mi lehet ez 😀 ), de mikor már elég közel értünk, akkor elmondta, hogy ez egy helikopter repülés lesz (amire tippeltem, de szemtelen mód teljesen letagadta), és ennek nagyon örültem, szuperül hangzott! de folytatta, hogy nem csak repülés, hanem helikopter vezetés is lesz (erre egyáltatlán nem tippeltem) – úgyhogy még jobban fellelkesültem _ Bence mondta, hogy kissé tartott attól, hogy túlstresszelem, mint inkább örülnék neki, de szerencsére semmi ilyesmi nem történt_

_szóval megérkeztünk, ahol Kathy, az igazi pilóta üdvözölt minket, majd elmondta, hogy mi lesz a repülésen, mit szabad és mit tudok majd csinálni: a fő cél az volt hogy megismerjem az irányító rendszereket (3) és tudjam velük vezetni a gépet egyedül _ maga a helikopter egy hatalmas sárga szúnyognak nézett ki 😀 és vezetni egyszerre volt könnyebb meg nehezebb mint gondoltam előtte 😀 amikor először megkaptam az irányítást (ki kellett mondani, hogy nálam van az irányítás – jó módszer arra, hogy emlékeztessem magam arra, hogy ez most tényleg megtörténik 😀 ), úgy próbáltam meg vezetni, mint egy kocsit, pedig ez nem egy kocsi (mily meglepő), szóval ez nem volt egy jó kezdet, de aztán már ment minden, mint a karikacsapás 😀 Melbourne felett repültünk, 700 láb magasban, és kimentünk az öböl fölé (azt gyanítom, hogy azért, hogyha lezuhannák véletlenül, akkor ne a beépített területre essünk, kisebb katasztrófát okozva 😀 értékeltem az előrelátást 😀 ) _ szóval dél felé repünk az öböl partját követve, amíg tanulgattam az irányító rendszereket, aztán Kathy csinált egy hajtű kanyart vissza a reptér felé és így láttuk egész Melbourne-t a központi felhőkarcolókkal, meg a nyugatról érkező esőfelhőkkel – elképesztő élmény volt látni mindezt miközben vezetem a gépet _ persze, Kathy visszavette az irányítást landoláshoz, de nagyon elégedett voltam magammal, hogy mennyit repültem, igazán ATOMKIRÁLY volt _ az egyetlen dolog, ami még jobbá tehette volna az az, ha Bence is ott van velünk – majd legközelebb 😀 (mindezek után a hazaúton még betévedtünk egy motor múzeum étterembe, ami szintén egy vidám élmény volt)_

_mivel vezettem a helikoptert, nem nagyon csináltam képeket a látványról, de heti képeket azért meg lehet nézni ezen a linken keresztül_