_this week, there was a conference I attended – starting on Monday with some workshops as an active attendee (they said I am an expert, which was flattering but nonetheless, I was the smallest point in the attending experts’ pool 😀 ) – we were working with the City of Melbourne, and it was quite interesting _ in the meantime, I received a notification that my conference paper is accepted though minor changes are due (yaaay 😀 ) aaand that my article needs to be updated, which I did, so again I am waiting for those results, and I was also progressing with python coding, which is fun, though sometimes I just want to hit my computer not being able to figure out what I wanted to ask it to do 😀 so much fun 😀 _

_Ben also made progress with the work he is doing – he found a solution package with which all of their codes can be enhanced and made easier 😀 he was setting up this package to all the codes of the company during the week, so, according to him, now is everything prettier and easier to make better codes 😀 plus, obviously, he was learning the new language (rust), so he was really excited about that as well_

_however, one of our highlights of the week was the arrival of the memory games I ordered _ two packs, one with trees and one with paintings – the catch for both that the pictures are not identical: you need to match the trees with their leaves and crops, while you need to match the paintings be the painters instead of the paintings _ Ben being a grandson of a forester and son of a carpenter was way better in the tree version, and he was taken aback by some of the paintings 😀 but we had fun while playing, so we portrayed our old selves quite cutely 😀 I also must mention that the lock down makes you appreciate the small things even better_

_obviously, the other highlights of the meetings with our friends – everyone is soo keen the regulations to lift but of course we do not know when it will happen, it all depends on the case numbers _ many of us really just want to get back on the road and travel a little, even if it only means to leave the 5 km area 😀 the daily walks are marvelous due to the blooming spring but some diversity could only make it better 😀 _

_however, I must mention, that the restrictions have been lifted and this was observable on Saturday _ after our training session (when I finally had my first fall with the skates, and Ben went to the sky making me always wear all of the protective gears because they worked really well, so basically I do not have any wounds 😀 please, mom, do not worry) and coffee on the balcony, in the afternoon we decided to use the perfect weather even more, and went to a park to have a picnic _ this was not really an original idea, as it turned out, because the park was full with families and friends having picnic _ additionally, we turned out to have a real picnic with the measures of the present people: we had our blanket and 2 bananas to eat and our kindles to read, but they were prepared _ they had picnic baskets full with food, huge picnic blankets (big enough to have an area for 6 or more people), some even had tables and chairs with them – showing that though they are having a picnic, they are not animals to eat just sitting on a blanket 😀 it was really awesome to see them enjoy the nature and the sunshine so much – and it really showed that Australians, or Melbornians really are a picnic nation_

_the pictures from this week can be found through this link_

_a héten egy konferencián vettem részt – hétfőn kezdődött egy workshoppal, amin nagyon aktívan vettem részt (meghívtak mint egy szakértőt, ami nagyon hízelgő volt, de azért én voltam a legkisebb pont a szakértők között 😀 ) – City of Melbourne-nel dolgoztunk együtt és egész érdekes volt _ mindeközben értesítettek, hogy a konferencia cikkemet elfogadják, némi módosítással (szuppper 😀 ) és hogy a cikkemet fel kell töltenem máshogy, amit már meg is tettem, úgyhogy most megint várakozunk az eredményre, meg persze haladtam a kódolás tanulással, ami szórakoztató, és csak néha akarom kihajítani a gépemet az ablakon, hogy nem találja ki, hogy mit akarok hogy csináljon 😀 vicces 😀 _

_Bence persze szintén haladt a melóban – talált egy megoldást ami az összes eddigi kódjukat javítja meg könnyíti 😀 fel is rakta ezt a megoldást az összes eddigi kódjukra, és szerinte így minden csinibb meg még könnyebb is további kódokat jól csinálni 😀 meg persze tanulja az új nyelvet (rust), ami miatt szintén nagyon izgatott volt_

_viszont a hét egyik kiemelkedő pontja a memória játékok megérkezése volt _ két csomagot rendeltem, egyet fák témával, egyet meg festmények témával – a nehezítés az, hogy nem azonos képeket kell összepárosítani: a fákat a terméssel és levéllel, a festményeket meg festő alapján _ Bence, lévén erdész unokája és asztalos fia, lényegesen jobb volt a fás verzióban, míg a festményektől néha visszarettent 😀 mindenesetre mi nagyon élveztük, kicsit bemutatva, hogy milyen cukik leszünk öregkorunkra 😀 meg persze azt is meg kell említeni, hogy ez a lezárás sokat segít abban, hogy az apró dolgokat is megfelelően tudjuk értékelni_

_további kiemelkedő pontok voltak a találkozók a barátainkkal – mindenki annnnyira várja már, hogy a szigorításokat feloldják, de persze nem tudjuk, hogy ez mikor fog megtörténni, minden az esetszámokon múlik _ nagyon sokan csak egy kicsit ki akarunk mozdulni és utazni, még ha ez csak annyit jelent, hogy elhagyjuk ezt az 5 kmes környezetet 😀 persze a napi séták csodálatosak a virágzó tavasszal, de azért egy kis változatosság csak gyönyörködtet 😀 _

_viszont azt is meg kell említeni, hogy az előírások amúgy már enyhültek egy csöppet, ami igencsak meglátszott szombaton _ az edzés (ami közben bemutattam első esésemet a görkorival, és Bence a mennybe ment, hogy rajtam volt minden védőfelszerelés, mert nagyjából semmi bajom nincs 😀 szóval ne aggódj, anyu) és kávézás után délután úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk még jobban a csodás időt és kimegyünk piknikezni az egyik közeli parkba _ nem teljesen eredeti ötlet, mert a park tele volt piknikező családokkal meg baráti társaságokkal _ ráadásul, mi meglehetősen kezdő piknikeseknek tűntünk a kis pokrócunkkal meg banánjainkkal meg olvasónkkal _ többen csinos kis piknik kosárkákkal érkeztek, tele hamival, meg hatalmas piknik lepedőkkel, amin kényelmesen elfért akár 6 ember is, és voltak akik még asztalt meg székeket is hoztak magukkal – jelezve, hogy bár piknikezni jöttek, azért vannak annyira szofisztikáltak, hogy ne üljenek le a földre evés közben 😀 nagyon jó volt látni, hogy ennyien ennyire élvezik a jó időt és a természetet – és láttuk, hogy az ausztrálok, vagy a Melbourne-iek mennyire piknik nemzet_

_a heti képeket ezen a linken keresztül lehet elérni_