2020 March 11, I arrived to the destination of my air mission.

There are dangers out there! The roads and, by the way, everything else good for commute are used in the different direction (in my opinion, as a result of a huge conspiracy), with this strategic move, every visitor is basically stoned. After I was over of the first shocks, two sympathetic Homo Hungaricus took me under their wings and provided me accommodation ensuring me that among these four walls, there are no dangers looking to capture me. So I could sleep relaxed.

During the next days, I have gained some insight into the community’s life here. For my own safety, when I do not have at least one experienced, knowledgeable about the threats veteran at my side, I am only using the side walks and side roads being in less danger there (I think). How wrong I was!

Just the most important: while I was walking, a bird stocked with me. Although I was thinking, how cute is its interest in me, it was maybe interested in me more than I thought planning its attack against me, as I later found out.

The base, I was invited, protects me the similar threats. The convenient environment is able to draw my attention in 100% from the outside. Due to my training, I am capable of helping out the meals for my hosts, which, after a long convincing period, they finally accepted. So I try to take my part in the shelter – they are calling it home. In exchange, they are accompanying me in this huge city. They let me see their habits and haunts. They try to teach me the local commute and the local history. They decided that I reached to point already to see the local animals. In case I will not return, everyone should know, that I have failed my training.

P.S: My Kingdom for Toiletpaper!!!!

_the weekly pictures can be accessed through this link_

2020 március 11én érkeztem légi bevetésem végső állomására.

Veszélyek leselkednek rám! Az utakat és igazából minden közlekedésre alkalmas terepet (szerintem
egy összeesküvésnek köszönhetően) mindenki a másik irányban használja, ezzel kvázi megbénítva az ide érkező idegeneket. Miután túlestem az első sokkon, két, számomra szimpatikus homo hungarianusnál kaptam szállást, akik biztosítottak, hogy eme négy fal között nem les rám semmi fajta
veszély. Így végül nyugodtan hajthattam álomra a fejem.

A következő napokban viszonylagos belátást nyertem az itten közösség életébe. Saját biztonságom érdekében, amikor nem volt mellettem legalább egy képzett, a helyi veszélyeket ismerő veterán, csak mellékutakon közlekedtem, gondolván,ott kevésbé vagyok kitéve a rám leselkedő veszélyeknek. Mekkorát tévedtem!

Csak a legfontosabb: Sétám során egy madár a nyomomba szegődött. Míg én abban a naiv hiszemben voltam, hogy csak érdeklődik utánam, addig ő – mint az később megtudtam – ellenem irányuló támadását tervezte.

Az óvóhely, ahova befogadtak szerencsére megvéd a hasonló fenyegetésektől. A kellemes környezet képes 100% elvonni a figyelmem a kinti világról. Kiképzésemnek köszönhetően részt tudok venni védelmezőim étkeztetésében, amit ők – igaz hosszas unszolás után – de elfogadtak. Így próbálom kivenni részem az általam menedékhely, általuk OTTHON-ként emlegetett létesítményben. Cserébe ők számomra kíséretet biztosítva kalauzolnak ebben nagyvárosban. Betekintést engedtek mindennapi szokásaikba, törzshelyeikre. Oktatnak a helyi közlekedésre, valamint ismertetik velem a helyi történelmet. Úgy döntöttek ,hogy már eléggé felkészült vagyok, így elvisznek, hogy
megtekintsem a helyi állatokat. Amennyiben nem térek vissza, akkor mindenki tudni fogja, hogy elbuktam a kiképzésen.

Ui: Királyságom 1 tekercs papírért!

_a heti képek ezen a linken keresztül érhetőek el_