_however, during the week I had my first really research experience _ on Monday, I realized a pattern in the readings which I have already went through _ it was amazing, and shocking for me _ I asked Ben, and Manow about whether they see it as interesting, then Jeni and Ian, and then basically anyone else who wasn’t prepared to run instead of  listening _ it was a great feeling to discover something new, even if it is so little _ Jeni and Ian were very enthusiastic about this and started to ask me to present the findings in easily readable and understandable way – which means something interesting in the future, I have to figure it out _ but I have found something, and not outside in my field, this is amazing, I am still shocked (yuppiii)_

_on Tuesday, we had out weekly meeting with the PhD group _ we were again the four of us, but instead of Parisa, Jaime joined us _ it was a really interesting meeting, we talked about Manow’s research summary, Sharmini’s research question and halloween decoration and upcoming trip to Malaysia, and Jaime’s previous experience of reviews (she is one year ahead of us) and her upcoming trip to the Great Ocean Road _ because of the trips, next week we will have a change in the attendees but that is fine, even exciting_

_after the meeting, I really frightened Ben, because I forgot to answer him via any channel during our chat, and he was waiting for us due to our plans to have dinner together _ he was already thinking about how to ask the police to start the search for me, when I finally showed up with Manow _ to compensate him at least a little for this small heart attack, we showed him a really good Japanese restaurant, where we ordered a plate with a lot of delicious although raw stuff and we could grill them on a small fire which was brought to our table _ it was just highly pleasant to the taste (A.K.A: delicious according to Oxford lexicon)_

_on Wednesday, I was sitting on my usual spot when a lady came to me asking whether she could take a picture of me because of my dress _ this week was dress week for me, and I was wearing a white summer dress with flowers on it (the same I wore at my sister’s wedding) _ she asked me because she has a student, who is writing a thesis about how students dress to school, or this is what I understood _ I giggled (because I have never been asked to be a model for anything) and said yes obviously _ she was really nice, complimented on my dress and reassured me about the fact that they will only use the dress, not my name, and so on _ only later I was thinking about, maybe I was on the very end of the spectrum they are looking at in the thesis due to “overelegance” or something like this, but anyway, I was a model for something with a dress I really like, so it was worth it_

_after this and the meeting with Jeni and Ian and their enthusiasm for the findings, Manow and I were invited to have lunch with other PhD students and someone from the Dean’s office _ they asked all of the PhD students before and due to my good habit to go everywhere to meet new people (and drag Manow along), we were invited _ there were a really nice lady with an assistant and some PhD students we have met before but some we haven’t, but there were only the 12 of us, maybe _ we talked about problems the students have and progress the faculty is making, and it was really interesting and useful _ we were able to articulate our concerns, but there was humour as well, so basically it was a pleasant time, not so formal, and good conversation _ after this, I wanted to talk to the lady, because she had asked us to go to her if we have any questions, don’t be afraid, but she had to run to an other meeting, but asked me to email her about my problem _ just after the lunch itself did I realize that we were talking with the dean herself _ she was talkative and very informal and direct and their efforts to hear us were amazing, I was astonished by them_

_after all these great experiences, Thursday was my favourite day of the week _ we had our weekly lunch with Jaime, went to eat Japanese (?) food, which was yummi _ she told us about her dog, and her family and how they celebrate Christmas and what are her plans for the summer (basically working – according to her own judgement, she cannot really take time off to relax, her trip in the following week in the second week off since she has started the PhD, which was more than one year ago, and we are allowed to take 4 weeks off officially) _ when we were walking back to our spots, we went through a chilly place outside with community garden and sun blinds (to sit comfortable during the hot summer days outside as well) and there was some grouping so we went there to look at it what is happening _ it turned out, that the university ordered 2 therapy dogs for the students, to go and meet them, pet them and play with them, because this is the week before the last of this semester and the students seem to be very stressful (do you hear this, BME? 😀 ) _ so there were 2 dogs and their lovely owner _ so obviously we were not in a hurry anymore to get back to work _ we sat down and waited to the dogs to come to us as the lady had asked us before _ the dogs can feel stress and want to help you out, so they will come to you genuinely _ I was not really stressed (I guess), but one the dogs just came to me and let me pet him _ they were the most anti-allergic as dog can be thus their fur was sooooooooooooooo soft _ so I pet him and he just stayed with me while I caressed him _ it was soo good and for a while I just missed my dog, Lili, more and less at the same time_

_on Thursday was Halloween (who was not aware of that) _ and here it is a little bigger thing, but not as big as I imagine to be in the States _ but on the streets, the little boys and girls wearing costumes of their favourite characters were running around, into the shops and out of them followed by enthusiastic, dull, tired and angry parents (depended on the stage their were in during their trick or treat adventure journey) _ many of the hoses in the neighbourhood were decorated and the treat collectors were to be found in the smaller streets as well _ one of them, a little Elza girl (from Frozen) wished us Happy Halloween really politely, she was adorable (and had a unicorn sister)_

_on Friday, we evacuated the house _ Qiqi asked us to leave, because the owner came to have an inspection _ thus we left to the university and were sitting next to each other (like the good children) the whole morning (it was just perfect) _ Manow arrived later and was a little shocked to get to know that we want to eat around half past one (originally I said 2 pm, but she said she will starve which I could not bare or ready to deal with), but all of us managed to stay alive until lunch and we had it together _ after lunch, I went to teach the violin again _ the trip itself was adventurous in itself, because we were made to leave the train at a noname station due to some works on the rails, and they announcer had no idea where the next train will come or how they want to replace this one _ so I asked the mother to come for me by car, but she was just getting the children from school and when she got back to me, I was already on a train full of hope not to have to leave it again before my destination _ the class itself was a little noisier than usual, but that was fine _ afterwards, I went to the beach and FINALLY STOOD IN THE BAY’S WATER _ it was so good, I mean the thought to stand there _ this experience just made my day _ in the evening, we learned that the inspection went just well but the owner is thinking about moving home from Hongkong, so basically we just started to look for other places (officially, they promised a notice 2 months in advance, but we just want to be cautious) _ and Ben made some tasty chicken with sweet potato fries for dinner, so I just had the strengths to go to the bed and just lay down_

_on Saturday, we waited for weather to get better (it rained all day long) but it didn’t, so we thought heck it the weather cannot keep us inside and went for a walk _ fortunately, Ben was caring and thoughtful enough to pack raincoats for both of us thus we were walking for 2 hours in rain around the neighbourhood _ it was lovely to hike in this weather, the nature and the environment was full of life, but we agreed to come back when the sun is shining because that will be an other image _ in the evening, I cooked mustard chicken and we discovered that Manow is making 1 second videos  every day, creating a month from it, and then publish it on facebook _ which is cool, but we realized that I was in these videos 😀 that shock :D_

_today, I went to church, but there were not so many children, thus the mess was a little quieter _ afterwards, we went to the Makers Market of Hawthorn where local crafters/manufacturers show their products _ there were some jewelry makers and knitters and plants and cushions etc, but I think it was more for the women (A.K.A: Mom, you would love this place, Dad, you would not enjoy this place – personal experience)_

_the next week will be the Melbounre Cup week – this is a horse race where everyone goes dressed very stylish with hats and so on, and because of this cup, (Monday and) Tuesday will be holiday _ for us this means nothing, we will work normally, but I thought I just share this as a different experience why they have national holidays_

_please, follow this link to find the pictures from this week (spoiler: a house for the Sarbak family, my feet can be found, and we will be a little visible – good hunting :D)_

_viszont, a héten megéltem az első igazi kutatói élményemet _ hétfőn észrevettem egy mintát az eddig olvasott dolgok között _ elképesztő volt és le vagyok sokkolva _ megkérdeztem róla Bencét, aztán Manowt, aztán Jenit és Iant, és aztán bárkit, aki nem volt kész elfutni előlem hallgatás helyett _ nagyon jó érzés volt, még ha csak egy kis dologra jöttem rá, akkor is _ Jeni meg Ian lelkesek lettek és kérték, hogy kezdjek el gondolkodni azon, hogy ezt hogy lehet könnyen olvashatóan és érthetően bemutatni – ez valami izgiset jelent a jövőben, de egyelőre fogalmam sincs _ de találtam valamit, a kutatási témámon belül, ez elképesztő, és még mindig sokkolva vagyok (sálálá)_

_kedden megvolt a heti találkozónk a PhD csapattal _ megint négyen voltunk, de Parisa helyett most Jaime csatlakozott hozzánk _ megint nagyon érdekes volt, beszélgettünk Manow kutatási összefoglalójáról, Sharmini kutatási kérdéséról és halloweeni dekorációjáról és elkövetkező utazásáról meg Jaime korábbi mérföldköveiről (ő egy évvel előttünk jár) és az ő elkövetkező útjáról a Nagy Óceani Úton _ mivel ők ketten elutaznak, jövő héten megváltozik a résztvevők összetétele, de ez amúgy rendben van, még izgalmas is_

_a beszélgetéssel és utána viszont jól ráijesztettem Bencére, mert elfelejtettem neki válaszolni a meeting közben bármilyen csatornán és ő meg vár ránk mert együtt mentünk elvileg vacsorázni _ már azon gondolkodott, hogy hogy győzi meg a rendőrséget, hogy kutassanak utánam, amikor megjelentünk Manowval _ hogy kompenzáljuk az ijedelmet, megmutattunk neki egy japán éttermet, ahol rendeltünk egy nagy tál nyers kaját, és aztán meggrilleztük magunknak, úgy, ahogy mi szerettük volna az asztali tűzön _ nagyon finom volt így is_

_szerdán a szokásos helyemen üldögélve egy hölgy odajött hozzám, hogy lefényképezhet-e a ruhám miatt _ ezen a héten ruhás hét volt és egy fehér nyári ruhát viseltem virágokkal (azt, amit nővéremék esküvőjére vettünk) _ aztért kért meg a hökgy, mert az egyik diákja a diákok öltözködését vizsgálja egyetemen (azt hiszem, mint PhD), legalábbis ezt értettem meg _ vihogtam (merthogy sosem votlam még megkérve, hogy legyek valamihez modell) és igent mondtam, nyilván _ nagyon kedves volt, megdicsérte a ruhámat és biztosított róla, hogy csak a ruhát magát akarják használni, semmilyen információ nem szükséges rólam, stbstb _ csak később gondolkodtam el azon, hogy valószínűleg én képviseltem egy nagyon széles spektrum végét a “túlöltözött” verzióval vagy valami ilyesmivel, de akárhogyis, valamihez modellt álltam egy ruhácskával, amit szeretek, úgyhogy ez tökre megérte_

_ezután és a szokásos Jeni+Ian egyeztetésem és az ő lelkesedésünk után, Manow és én hivatalosak voltunk egy ebédre a többi PhDsal és valakivel a dékáni irodából _ minden PhDs meg volt hívva eredetileg, csak kértek visszajelzést, és jó szokásomhoz híven jelentkeztem rá (ahogy mindenre, hogy találkozzam új emberekkel, Manowt is rábeszélve), így meghívtak minket is _ volt egy nagyon kedves néni meg az asszisztense és néhány PhDs, akivel már találkoztunk, meg néhány, akivel még nem, de kb 12 voltunk ott összesen _ beszélgettünk a diákok problémáiról és arról, hogy a kar milyen út halad előre, nagyon érdekes és hasznos volt _ meg tudtuk fogalmazni a mi aggodalmainkat, de volt ott humor is, úgyhogy mindent egybevéve ez egy kellemes időtöltés volt, nem túl hivatalos, de jó beszélgetés _ ezután szerettem volna még beszélni a hölggyel, mert kért minket korábban, hogy ha van bármi kérdésünk, keressük őt is személyesen, nyugodtan, de akkor épp futnia kellett, így megkért, hogy írjak neki emailt _ ebéd után realizáltam magamban, hoyg ez a dékán volt _ beszédes volt és nagyon közvetlen és direkt és at erőfeszítéseik hogy halljanak minket is, elképesztőek, tényleg el voltam képedve_

_mindezek mellett mégis a csütörtök volt a kedvenc napom a héten _ Jaimevel ebédeltünk szokásosan egyszer a héten, valószínűleg japán étteremben (?) ettünk valami finomat _ mesélt nekünk a kutyájáról, családjáról, és hogy hogyan ünneplik a karácsonyt, mik a tervei a nyárra (nagyjából meló – saját bevallása szerint nem tud nem dolgozni, a mostani útja lesz a 2. hét, amit kivesz, mióta több mint egy éve elkezdte a PhDt, pedig 4 hét számunkra is rendelkezésre áll hivatalosan kivenni) _ mikor visszafelé ballagtunk a helyünkre, egy kellemes területen mentünk keresztül, ahol van egy ilyen közösségi kert szerű dolog fényszűrő ponyvákkal ellátva (hogy nyáron is akár kellemesen kinn lehessen üldögélni) és valami csoportosulás volt folyamatban, úgyhogy odamentünk, hogy jól megnézzük, mi történik _ kiderült, hogy az egyetem szervezett 2 terápiás kutyát a campusra a diákoknak, hogy találkozzanak meg játsszanak velük, meg simogassák őket, mert ez az utolsó előtti hét a félévben, és a diákok nagyon stresszesnek tűnnek (hallod ezt, BME? 😀 ) _ szóval volt ott 2 kutyus meg a nagyon kedves gazdijuk _ így hát nem annyira volt sürgős számunkra hogy visszaérjük dolgozni _ leültünk a kutyik közé és vártuk, hogy odajöjjenek hozzánk, ahogy a gazdájuk kérte _ ők megérzik a stresszt és szeretnének a srtesszes emberen, így oda fognak önmaguktól is menni _ azt hiszem, hogy nem voltam feszkós, de az egyik kutyus odajött hozzám, és hagyta, hogy simogassam _ a legkevésbé allergén kutyafajták voltak, amennyire csak lehet, és ollllllyan puha votl a szőrük _ úgyhogy én csak simogattam, ő meg ottmaradt, amíg simogattam meg masszíroztam _ olyan jó volt és csak egy kis ideig jobban és kevésbé hiányzott a kutyám, Lili_

_csütörtökön volt Halloween is (ki nem tudta?:D) _ itt ez egy kicsit nagyobb dolog, mint otthon, de nem akkora, mint amekkorának képzelem ezt Amerikában _ de az utcákon kisfiúk és lányok a kedvenc mese karakterüknek öltözve futkorásztak ki meg be a boltokba, ahogy a szüleik követték őket, lelkesen, unottan, fáradtan és mérgesen (attól függött az állapot, hogy hol tartottak a Csokitvagycsalunk túrában) _ nagyon sok ház ki volt díszítve a környéken is, így kis gyűjtögetők a kisebb utcákba is betértek _ egyikük, egy kis Elzának öltözött hercegkisasszony (Jégvarázsból) ránkköszönt és boldog Halloweent kívánt nekünk nagyon udvariasan, elképesztően cuki volt (meg volt egy unikornis nővére)_

_pénteken evakuáltuk a házat _ Qiqi megkért minket, hogy ne legyünk otthon, mert jön a tulaj ellenőrzésre _ úgyhogy elmentünk az egyetemre és egész délelőtt egymás mellett ülve (mint a jó gyerekek) dolgoztunk (szuper volt 🙂 ) _ Manow megérkezett egy kicsit később, és sokkolva vette tudomásul, hogy fél kettő körül fogunk csak ebédelni (eredetileg kettőt mondtam, de mondta, hogy éhen fog veszni addigra, amit egyrészt nem szerettem volna, másrészt nem tudtam volna kezelni), de mindenki életben maradt ebédig, amit együtt ettünk _ ebéd után én elindultam hegeűoktatásra ismét _ már maga az út is kalandos volt, mert egy nevenincs állomáson leszállítottak mindenkit vasúti munkák miatt, és mondták, hogy hát nem tudják mikor jön a következő vonat, vagy a pótlás _ úgyhogy megkértem az anyukát, hogy jöjjön értem, de ő épp még csak a gyerekekért ment a suliba és amikor meg már visszahívott, hogy na mizu, addigra már a következő vonaton utaztam reménytelien, hogy talán nem szállítanak le a célállomásomig _ maga az óra egész jó volt, talán egy picit zajosabb mint eddig _ viszont óra után kimentem az altonai strandra, és VÉGRE BENNE ÁLLTAM AZ ÖBÖL VIZÉBEN _ olyan jó volt természetes vízben állni, már csak a tudat is _ ez a tapasztalat nagyon sokat adott a napomhoz _ este megtudtuk, hogy a lakás megtekintés jól ment, viszont a tulaj valószínűleg haza fog jönni Hongkongból, úgyhogy nagyjából elkezdtünk új hely után nézelődni (hivatalosan ígértek 2 hónapos felkészülési időt, de azért inkább résen akarunk lenni) _ Bence főzött vacsira nagyon finom csirkét és édesburgonyát, úgyhogy már csak arra volt erőm, hogy eltámolyogjak az ágyig, és belefeküdjek_

_szombaton remékenydtünk benne, hogy az idő javulni fog (egész nap esett), de nem tette, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy nem érdekel minket az időjárás, nem tarthat minket bezárva a szobába, és kimentünk sétálni egyet _ szerencsére Bence volt annyira gondoskodó és előrelátó, hogy elrakjon mind a kettőnknek esőkabát, de így 2 órán keresztül mászkáltunk összevissza a környéken _ nagyon hangulatos volt ebben az időjárásban is a természet és a környezet, de azért megegyeztünk Bencével, hogy szeretnénk ide visszatérni, ha süt a nap, mert annak más arca lehet ismét _ este pedig én főztem mustáros csirkét és felfedeztük, hogy Manow cisnál minden nap egy egy másodperces videót, összerakja őket egy hónappá, és aztán kirakja a facebookra _ ami amúgy király, csak kiderült, hogy bennük vagyunk 😀 micsoda sokkk :D_

_ma pedig elmentem templomba, de most kevesebb gyerek volt, így lehet mondani, hogy csöndesebb volt a mise is _ azután elmentünk a helyi kézműves piacra, ahol a helyi termelők mutatják be termékeiket _ volt ott ékszer, kötés, növények, párnák, stb, de azt hiszem, hogy ez inkább a hölgyeknek szól (vagyis: Anyu, te nagyon élvezted volna, Apu, te nem annyira – személyes tapasztalatból kiindulva, Bence nem annyira élvezte, mint Manow meg én, mert picit többre számított)_

_következő héten lesz a Melbourne Cup hét – ez egy lóverseny, ahova mindenki nagyon elegánsan megy, kiöltözve, kalappal a fején, és mivel van ez a verseny, (hétfő és) kedd szünnap lesz _ nekünk amúgy ez nem jelent semmit, csak gondoltam elmesélem, hogy milyen fura dolgokért vannak itt szünnapok_

_a heti képeket ezen a linken lehet megtekinteni (spoiler: meg lehet találni egy házat a Sarbak családnak, a tappancsaimat és mind a ketten részben láthatóak leszünk – jó vadászatot :D)_