_but first, I need to apologize, the order of the posts has been disturbed with the new format _ I am sorry about that, but from now on the order will be maintained, no problems with, I promise 😀 _ and soon there will be pictures as well_

_on Tuesday, Ian had his lecture and it was very interesting _ he has a theory about research as design _ this means that you can scientifically research something through design aspects _ he and his students made a lot of such experiments, and he showed a lot of them _ for example, the students were given a street in Melbourne where they had to raise the density (which is very low in Melbourne, about 0,5) – for this the students analysed the environment, traffic, transportation, regulations, etc, and then they were given one part of the street to design there a higher density building (with more than 3 levels – average Melbourne) _ after they were done, they put together the designs and examined the street as a whole with the different designs how it could work/could it work at all? _ it was fascinating because although we were taught about the same examinations, we have never thought it as a research as design experiment _ moreover, it was very important what he highlighted at the end: we are architects, we must examine things, even through research or other ways, but at the end there are two options: the design make the place better, or worse _ and to acknowledge the latter, is very important_

_Manow and me had a lot of stuff done in this week _ she has her weekly meeting with her supervisor Mondays, so our first day of the week was spent accordingly – she was a little nervous but in the end it was just fine _ on Wednesday, I had my weekly meeting with Jeni and Ian, and, to be honest, I was a little afraid that they will be disappointed in me due to my lack of huge development _ Jeni was thrilled with my progress, and she said about my excel sheet containing the research groups that this is exactly what she imagined, and as far as she can see, this will be very useful _ I agreed with her because the first week of the research was very helpful and invigorating, so I was eager to continue the work _ later, we went to the Swinburne Mentor Program’s event, to a barbecue, how surprising _ they were lovely, and Paul, their leader, immediately ordered someone to speak with us thus we met an nice Indian guy, who is in a really unique program between Swinburne and Boston Uni _ when we left, Paul asked us whether we had met with our mentors – we told him no, because we hadn’t had assigned a mentor yet _ he was shocked and asked us what faculty are we in so we told him Faculty of Design and he said that must have been the problem – I jokingly suggested a professional change to have mentors easier and he agreed saying he will send me the available mentors’ list so I can chose my next profession more carefully (but he was beaming at me) _ so we met interesting people again, which was great_

_then, Ben had his try-out-day with one of the companies he is trying to get into (and they were trying to get him) _ the guys were nice and very funny according to Ben, although based on their jokes, a little ITguyish very funny – according to me _ for example, they made a little fun of their boss as well, because the printer wasn’t working properly for him, and all of these IT smart men told him that he needs to pet and spoil the printer to get it work (which is completely normal because these have their own individual and spirit, obviously)_

_after that, we went to a Hungarian group event, one of our previous friends, Leo invited us _ we were 8, very different people but because of this, it was fun _ Leo and one of his friends, Robi, made an adorable pair by completing each other in mindsets: Leo was still enthusiastic and eager and affectionate to Australia while Robi had some issues experiencing other things _ together their were the perfect average _ although there was one thing they agreed on: Australia has beautiful scenes so we must go travelling here – this is where we agreed with them_

_on Thursday, I was able to go to Altona, which is on the North-West side of Melbourne, right next to the bay _ I went there because one Hungarian family reached out to me to teach them to play the violin _ the journey was 1 hour long with train (just to make some impressions about how big Melbourne is), but the destination was worth it _ Altona is not big, a few streets wide, but every cross street goes to directly to the water (basically to the ocean) which is amazing _ the view is beautiful, the smell is great, the sun was shining, and the mother was so kind to take me around with car – this is an amazing place _ after the sightseeing tour, we went to their house, and tried the violins _ the eldest girls (10) and the mother want to play the violin, and they were quite good being beginners _ I was amazed how differently are the children thought music in Australia, for example there is no music theory first, only starting the music itself _ I felt strange, but the girl was way advanced than I was at her age starting violin _ so it was a great experience – not to mention the view obviously, because of it, we decided to go to the edge of the bay next weekend (don’t worry, Zoo, we will go there sometime as well)_

_on  the weekend there was the Footy Finals, so Friday was off, a national holiday for everyone _ I mean, this is amazing, that they have a national holiday just because their favorite game’s finals are on the NEXT day, that is hilarious _ but we were invited to go with Manow to one her friend’s friend’s house to watch it together _ the two teams competing were the Tigers and the Giants, and obviously we went into the Tigers’ nest, Richmond _ it was fantastic _ they were gathering before the match but there was no aggression, no dangerous feeling, even a clearly Giants’ fan could walk between them and didn’t get hurt (not counting the hissing, but that was even just value signal) _ Manow’s friend, Fiona is a lovely mother with a daughter who plays in the AFL (Australian Football League), which is not the European football _ this is more rugby style with some Australian traditions and specialties  which I cannot tell because I do not know neither rugby, nor footy 😀 _ but Fiona brought us to a home, where the homeowner was their trainer in AFL, the other guests were players or parents of players or friends of players, or other relatives of players _ so the spirit was high, they were very enthusiastic and friendly _ the match basically was okay, not too interesting, because the Tigers were winning the first quarter and then made a huge difference later, but it was good to get to know the sport for us, so it was very exciting and we learned even a little about this brutal sport (it is basically collision after collision of strong, almost bulky men and some goals are needed as well, but more collisions)_

_today we had a quieter day after this eventful week _ Ben needed to work and I had to finish up my agenda and minutes of meeting for the next weekly meeting with Jeni and Ian _ but I must mention that on the mess, even the priest started with finals saying that it should have not been so easy but congratulations on the victory_

_azonban először is elnézést kell kérjek, mert a bejegyzések sorrendje megkavarodott az új elrendezéssel _ sajnálom, és többé ilyen nem fordul elő, ígérem 😀 _ no emg persze lassan lesznek képek is_

_kedden Ian megtartotta az előadását ami nagyon érdekes volt _ érdekfeszítő gondolatai van a “kutatás mint tervezés” területen _ ez azt jelenti, hogy tudományos értelemben kutatsz meg valamit tervezési/tervezői eszközökkel _ ő és a diákjai rengeteg izgalmas kísérletet hajtottak végre, és néhányat meg is mutatott belőlük _ például, a diákok kaptak közösen egy utcát Melbourne-ben ahol meg kellett növelniük a lakott terület sűrűségét (Melbourne-ben ez igen alacsony, ~0,5) – ehhez a diákok megvizsgálták a környezetet, közlekedést, szabályozásokat, stb majd a saját részletterületükön ezen az utcán kellett tervezniük egy nagyobb sűrűségű házat (min 3 szint magasat – ez áltag Melbourne-ben) _ miután megtervezték az egyes elemeket, összerakták őket egy egészbe és megvizsgálták, hogy az egész tudna-e egyben működni _ izgalmas volt, mert bár tanultunk mi is ilyen analíziseket, külön nem emelték ki, hogy a kutatás lehet tervezési kísérlet is _ ami még fontosabb, Ian kiemelése a végén: építészként megvizsgálunk dolgokat, akár részletes kutatáson keresztül, akár máshogy, de a végén lesz egy végeredmény: a terv vagy jobbá teszi a területet, vagy rosszabbá _ és az utóbbi elismerése is nagyon fontos_

_Manow-val rengeteg mindent csináltunk a héten _ neki hétfőnként van a heti találkozója a saját témavezetőjével, így a hét első napja ebben a hangulatban telt – picit ideges volt, de végül jól sikerült _ az én egyeztetésem szerdán volt, és hogy őszinte legyek, egy kissé izgultam, hogy esetleg csalódottak lesznek a teljesítményemben, ameddig eljutottam (magamhoz képest nem túl messzire) _ Jeni nagyon örült az előre haladásomnak, és nagyon tetszett neki az excel tábla, ami minden eddigi megvizsgált kutatói csoportot tartalmaz, azt mondta, hogy ez hasznos lehet a későbbiekben _ teljes mértékig egyértettem vele, mert az első hét az igazi kutatással izgalmas és lelkesítő volt nagyon, szóval nagyon várom, hogy folytassam _ később, elmentünk Manow-val a Swinburne Mentor Program partijára, egy grillezésre, milyen meglepő _ nagyon kedvesek voltak, és Paul, a vezetőjük, rögtön kirendelt mellénk valakit beszélgetni, így megismerkedtünk egy indiai sráccal, aki egy egyedülálló programban vesz részt a Swinburne és a Boston Egyetem között _ amikor indultunk, Paul megkérdezett minket, hogy találkoztunk-e már a mentorunkkal, mire mondtuk, hogy nem, de valószínűleg azért, mert még nem lett kiutalva hozzánk senki _ kérdezte, hogy melyik karon vagyunk, mondtuk, hogy a Tervezés, mire mondta, hogy ez lehet a baj _ viccelődve javasoltam, hogy akkor hivatást váltok, mire rákapott, és mondta, hogy oké, átküldi a még elérhető mentorok listáját, hogy tudjak választani rendesen szakmát mostmár, hogy lehessen mentorom (persze közben vigyorgott mint a tejbetök) _ szóval nagyon érdekes emberekkel találkoztunk ismét, ami nagggyon jó_

_mindeközben, Bence volt egy próbanapon az egyik cégnél, akikhez szeretett volna bejutni (meg akik szerették volna felvenni) _ az ottani srácok kedvesek meg viccesek voltak Bence szerint, bár a vicceiket hallgatva, azt hiszem ilyen ITviccesek lehettek, legalábbis szerintem _ pl a főnököt kissé kivihogták, amikor nem viselkdett rendesen neki a nyomtató, és az összes infós srác mondta neki, hogy kedvesen kell vele bánni, meg simogatni kell, hogy működjön (ami teljes mértékig érhető, hisz ezeknek saját lényük és lelkük van, nyilvánvalóan)_

_ezután elmentünk egy magyar összejövetelre, ahove egy korábbi barátunk, Leo, hívott meg minket _ nyolcan voltunk, 8 nagyon különböző ember, ami nagyon vicces volt _ Leo és egy barátja, Robi, egy tökéletes párt alkottak kiegészítve egymás gondolkodásmódját: Leo lelkes, pozitív és szeretetteljes volt Ausztrália iránt, míg Robi egy kicsit másik irányból közelítette meg a kérdést más tapasztalatokból kiindulva _ együtt alkottak egy tökéletes átlagot _ bár abban mind a ketten egyetértettek, hogy Ausztrália gyönyörű, és ezért sokat kell benne utazni, amivel pedig mi értettünk egyet_

_csütörtökön el tudtam menni Altonába, ami Melbourne ÉNyi részénél található, közvetlenül az öbölparton _ azért mentem oda, mert egy magyar család megkeresett, hogy oktassak nekik hegedűt _ egy órás volt a vonatút (csak hogy legyen egy kis fogalom Melbourne méreteiről), de a célállomás megérte _ Altona nem nagy, néhány utca széles csak, de minden merőleges utcája közvetlenül a vízpartra visz ki (ami gyakorlatilag az óceán partja), elképesztő _ gyönyörű a kilátás, az illat csodás, a nap is sütött, és az édesanya volt olyan kedves, hogy kocsival körbevigyen, csodás környék _ a kocsikázás után hazamentünk hozzájuk, és nekiláttunk a hegedülésnek _ a legidősebb kislány (10) és az anyuka szeretne hegedülni,  és kezdő állapotukhoz képest, egész ügyesek _ nagyon meglepődtem, hogy mennyire máshogy tanítják Ausztráliában a zenét, semmi zeneelmélet, semmi szolfézs, csak zeneoktatás az elejétől _ furcsa volt, de a kislány sokkal ügyesebb volt, mint én emlékeztem saját magamra az ő idejében _ tehát azért nagyon jó volt – és hát ugye a kilátás, ami miatt úgy döntöttünk Bencével, hogy következő hétvégén kimegyünk Sorrentoba, az öböl sarkára (ne izgulj, Állatkert, oda is el fogunk jutni, valamikor XD)_

_a hétvégén volt a Footy Finals, így pénteken már mindenkinek nemzeti szabadnapja volt, mert hát MÁSNAP már a kedvenc sport megy a tvben, ami számunkra rettenet vicces volt _ de Manow meghívott minket, hogy menjünk vele, meg a barátaival a barátainak barátai házába a döntőt nézni együtt _ a két döntős csapat volt a Tigers (tigrisek) és a Giants (óriások), és hát természetesen a Tigers fészekbe mentünk, Richmondba _ fantasztikus volt _ már a meccs előtt sokkal elkezdtek gyülekezni, de nem volt agresszió, nem volt félelmet keltő közeg, és még egy teljesen egyértelmű Giants fan is tudott úgy menni, hogy nem történt semmi attrocitás vele (leszámítva a fújolást, de még azt is csak jelzésértékkel tették) _ Manow barátja, Fiona egy nagyon kedves anyuka egy AFL (Ausztrál Futball Liga) játékos lánnyal, ami nem az európai foci _ ez sokkal inkább rugby, egy kis ausztrál hagyománnyal és specialitásokkal, amikről mind nem tudok említést tenni, mert sem a rögbit, sem a footyt nem ismerem 😀 _ de Fiona elvitt minket egy családi házba, ahol a ház ura volt a csapat edzője az AFLben, a többi meghívott pedig vagy játékos volt, vagy játékos anyukája, vagy játékos barátja, vagy játékos egyéb rokona _ ebből következően igen fokozott volt a hangulat, lelkesek voltak, meg kedvesek is _ a meccs maga nem volt semmi extra, mert a Tigers fölényesen vezettek végig az első negyedtől, és aztán extrém különbséget hoztak össze, de egyébként arra jó volt, hogy eőlször találkozzunk a játékkal, szóval azért izgis is volt és tényleg tanultunk is valamit erről a brutális sportról (nagyjából kigyúrt, majdnem testes emberek közötti ütközés ütközés hátán, néha egy-két gól is jól jön, de azért inkább az ütközés a lényeg)_

_a mozgalmas héz után így aztán egy csöndes napot tartottunk ma _ Bence dolgozott még egy sort, én meg befejeztem az emlékeztetőt meg a tervezett témákat Jeniéknek a követekező egyeztetésre _ de azt még meg kell említsem, hogy a misén még a pap is úgy kezdte az egészet, hogy “Köszöntök mindenkit a döntő hétvégéjén, picit jobb lett volna izgalmasabb meccs,  de azért gratulálunk a győzteseknek”_